Egy csepp emberség esték

Előszó

Megtiszteltetés számomra, hogy Lengyel Anna és Rados Péter felkérésére az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány nevében egy ilyen rangos könyv előszavát írhatom, s közreműködhettem alapítványunk kurátoraként az Egy csepp emberség esték szervezésében. Az egy csepp emberség, így kisbetűvel, az Ön számára, kedves Olvasó, bizonyára ismert fogalom. Meghitt, tartalmas, bölcs együttlétet, közös gondolkodást, szellemi kapcsolatot s egyben szívet melengető lelki töltekezést: az együttlét örömét jelenti a résztvevők, a közönség számára. Az estek után ezt mindannyian így éreztük. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány fő tevékenysége olyan beszélgetések megszervezése, amelyek az egyház és a társadalom közötti távolság áthidalásának céljait szolgálják. Az Egy csepp emberség találkozók jelentős mértékben színesítik az alapítvány küldetését. Míg az Asztali beszélgetéseken közösséget próbálunk teremteni, különböző nézőpontokat kívánunk úgy ütköztetni, hogy abban a másik elfogadása, a szó eredeti értelmében vett disputa érvényesül, addig az Egy csepp emberség találkozókon egy meglévő szellemi közösség találkozásának lehetőségét teremtjük meg Annával és Péterrel. Talán érdemes a kétféle rendezvény együttlétének jellegét a két rendezvénysorozat jelképével megközelíteni. Míg az Egy csepp emberség háttérképe a teremtést szimbolizálja - két egymáshoz közelítő kéz, az Isten és az ember találkozása addig az Asztali beszélgetések emblémáján két hasonló, egymáshoz közelítő, viszont mégsem teljesen összeérő ív látható közös alapzaton, melynek a művész, Kovács László Putu az Átjáró nevet adta. Igen, átjárók vagyunk és lehetünk mind, egyetlen cseppek vagyunk, olyan találkozási pontok, akik ha gondolkodásunkkal és szívünkkel figyelünk az egymás közötti átjárási pontokra, értelmes találkozási lehetőségekre, akkor nemcsak a saját, hanem környezetünk életét is tartalommal és boldogsággal tudjuk megtölteni. Vissza