Békefi Remig r. tag emlékezete

Előszó

Részlet a könyvből:
Tekintetes Akadémia!
Amidőn a Tekintetes Akadémia megbízásából föladatom itt Békefi Remig emlékét felújítani, teszem ezt bizonyos meghatottsággal. Emléket felújítani - úgy érzem - szinte azt jelenti: szellemet idézni. Azoknak az idősebb akadémikusoknak, akik valamikor vele együtt működtek, akik e terem falai közt sűrűn érintkeztek Békefi Remiggel és hallották szavait ennél a felolvasóasztalnál, még élénken emlékezetünkben él nyulánk sudár alakja, amint fehér talárjában egyenes és méltóságos tartással járt közöttünk, nyilt tiszta szemeiből szeretet árasztva, de egyben tiszteletet is parancsolva nemcsak a talár iránt, amelyet viselt, hanem elsősorban saját egyénisége iránt. A Tekintetes Akadémiát azonban nem a külsőségek, hanem az ember, a tudós lelke érdeklik: hogy lett azzá: ami volt és ki is volt tulajdonképen?
Veszprém megyébe, Hajmáskérre, egy egyszerű molnár fiához vezetnek adataink. Gyermekévei nem teltek rózsás körülmények közt. Kisfiú volt még, amikor apját elvesztette. Anyja utóbb gyermekeivel Veszprémbe költözött. Itt került gimnáziumba és itt vetődött fel az árva előtt a kérdés, mi legyen belőle? Akkor még nem volt jó tanuló és egy kereskedő rokonához akarták adni. Úgy látszik, ez a terv döntő hatással lehetett további fejlődésére. Tovább akart tanulni s a gimnáziumi évek hátralevő részében erős akarattal küzdötte fel magát a praeclarus érettségre. Vissza