Előszó
Részlet a könyvből:
1939-ben is két eset van.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kétségtelen, hogy évek óta és ma is az egész világ érdeklődésének homlokterében az a kérdés áll, hogy béke...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1939-ben is két eset van.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kétségtelen, hogy évek óta és ma is az egész világ érdeklődésének homlokterében az a kérdés áll, hogy béke lesz-e, vagy háború. E mellett a kérdés mellett minden egyéb más eltörpül. Erre gondolunk, ha lefekszünk, erre gondolunk, ha felkelünk, ezért veszünk meg minden újságot az utcán, ez az első kérdésünk, ha olyanvalakivel találkozunk, akinek valami köze van a politikához, de akinek semmi köze sincs hozzá, attól is azt kérdezzük: »Mit gondolsz, béke lesz, vagy háború ?«
Bevallom őszintén, hogy én ezt a kérdést magamban már rég nyugvópontra juttattam egy régi, még a világháborúban született vicc alapján. A világháború harmadik évében két barát találkozott egymással az utcán. Az egyik nagyon szomorú volt és lehangolt.
- Mi bajod van, miért vagy olyan szomorú? - kérdezte a másik.
- Behívót kaptam holnap reggelre sorozásra - válaszolta az egyik. - Elmúltam már 40 éves, családom, gyerekeim vannak és bár szívesen mennék én is harcolni a hazáért, de tudod, ebben a korban már az ember kicsit elgondolkozik, hogy miért kell tulajdonképpen az embereknek állandóan verekedni és elgondolkozik azon, hogy amit az ember egy élet békés munkájával felépített, azt most mind összedőlni látja.
Vissza