Altorjai Sándor

Előszó

Részlet:
Két anekdota és értékelési kísérlet
Altorjai Sándor székesfehérvári kiállításával, mi a túlélők újra csak elodáztuk az egyetlen, igazán Hozzá méltó feladatot, egy Róla szóló monográfia kiadását. Ennek a monográfiának rengeteg életrajzi részletet kellene tartalmaznia, hogy megelevenedjék előttünk legendába illő, színes és meghökkentő egyénisége - továbbá rengeteg színes reprodukciót, hogy végre egyértelművé váljék: nagyon nagy művész volt, akinek el kell nyernie végleges helyét a magyar festészet történetében. Altorjai a halála után sem tudott igazi karriert befutni - tragikus eseményekkel szaggatott életéről nem is beszélve. Ez a kiállítás elsősorban arra jó, hogy ne hagyja feledésbe merülni az életművét, de néhány vonatkozásban az újdonság erejével is kell, hogy hasson. Először is, két reprezentatív műve most kerülhet először méltó módon - szabadon és az egész életmű kontextusában - a közönség elé. Másodszor, az időközben lezajlott új festészeti hullám által is bizonyítva láthatjuk, hogy mennyire eredeti és korát megelőző volt az ő festészete.
Visszaemlékezés, anekdotafüzét helyett csupán az említett két mű viszontagságos utóéletét szeretném elmondani. (Most már végre szabad.) Süllyedjek felfelé című "integetős képét" az utolsó pillanatban kizsűrizték a Stúdió-kiállításról, de óriási méretei (310x340 cm) miatt nem lehetett a teremből eltávolítani. Ezért drapériát húztak eléje - és természetesen minden egyes látogató bekukkantott a rögtönzött függöny mögé. A kép nem járt jobban az Altorjai halála után rendezett 1980 áprilisi óbudai emlékkiállítás alkalmából sem. A drapériatörténet szinte szóról szóra megismétlődött. A kép, ismét csak hatalmas méretei miatt a Zichy-kastély egyik földszinti helyiségében nyert elhelyezést, mintegy bevezetésként az emeleti kiállításhoz. Közvetlenül a megnyitó előtt egy kerületi párt- és tanácsi bizottság kiszállt a helyszínre és a kiállítási intézmény igazgatójával közölte, hogy a kép nem állítható ki, annak kétértelmű zsidó-vonatkozásai miatt. A Süllyedjek felfelé fő motívuma ugyanis Erdély Miklós portréja, aki történetesen Altorjai egyik legjobb barátja, és csakugyan zsidó származású volt, a kép kontextusában pedig "szegény zsidó". Az igazgató közölte a kiállítás rendezőjével (velem), hogy a képet sürgősen el kell távolítani. Én azzal érveltem, hogy a képet amúgy is csak nagy nehézségek árán lehetett itt elhelyezni, és a feladat végrehajtására nem vállalkoztam. Vissza