Gyulafehérvár árnyékában

Fülszöveg

„1989. december 30.
Budapestre érkeztem. Úgy érzem magam, mint azr á katona, aki egy nappal a győzelem előtt esik cl. Sorsom ismétlődése, hogy 1953-ban, Sztálin halála előtt két nappal zártak ki a pártbál, mivel édesapám 14 hold földje miatt kuláklistára került, én pedig a szocializmus legveszélyesebb ellensége lelteni az állandóan éleződő osztályharcban. 19S8-ban adtam be áttelepülési kérésemet, hogy egyetlen Ham családja körében élhessek tovább, írhassak lelkiismeretem parancsára, gyógyíthassam szív- és cukorbajom, amelyekre eddig Pestről kaptam az orvosságot. Családomban eddig senki nem volt ér- és cukor-
bajos, igaz, hogy erdélyi magyar író és újságíró sem kisebbségiként, harminckilenc esztendőn át, kényszerű nyugdíjazásomig. Menekültem az ügyészségi és hadbírósági . zaklatásoktól, amelyeket Csángó passió című 1988-ban a budapesti Európa Kiadónál megjelent kötetem indított el. Sze^ mélyi tulajdonú lakóházunk államosí-\ tása, teljes anyagi tönkretételünk után, mikor már... Tovább

Fülszöveg

„1989. december 30.
Budapestre érkeztem. Úgy érzem magam, mint azr á katona, aki egy nappal a győzelem előtt esik cl. Sorsom ismétlődése, hogy 1953-ban, Sztálin halála előtt két nappal zártak ki a pártbál, mivel édesapám 14 hold földje miatt kuláklistára került, én pedig a szocializmus legveszélyesebb ellensége lelteni az állandóan éleződő osztályharcban. 19S8-ban adtam be áttelepülési kérésemet, hogy egyetlen Ham családja körében élhessek tovább, írhassak lelkiismeretem parancsára, gyógyíthassam szív- és cukorbajom, amelyekre eddig Pestről kaptam az orvosságot. Családomban eddig senki nem volt ér- és cukor-
bajos, igaz, hogy erdélyi magyar író és újságíró sem kisebbségiként, harminckilenc esztendőn át, kényszerű nyugdíjazásomig. Menekültem az ügyészségi és hadbírósági . zaklatásoktól, amelyeket Csángó passió című 1988-ban a budapesti Európa Kiadónál megjelent kötetem indított el. Sze^ mélyi tulajdonú lakóházunk államosí-\ tása, teljes anyagi tönkretételünk után, mikor már szerény bútoraink is útban voltak, alaposan megvámolva, Budapest felé, egy nappal mindezek után, mikor már mennem kellett, mert az Útlevelemet nem hosszabbították meg többé, kitört a romániai forradalom.
Ha az idö jobban siet, vagy én kések valamennyit, nem indulok útnak. Mozgó vonatról azonban nem lehet leszállni. Tovább kellett jönnöm, életem következő állomásáig. Azzal a reménnyel, hogy szülőföldemen most már cenzúra nélkül megjelenhetnek elgáncsolt, fogságba vetett kézirataim, tovább is szólhatok egyszerre Erdély és az anyaország olvasóihoz.
Úgy érzem, hogy itt, az anyaországban is szükség van néha az erdélyi
A lándzsa hegye.
Egy hefejczhetellen per naplója.
Kortárs, 1990. június.
ISBN 973-8311-07-1 Vissza