Fülszöveg
Amikor véget ér a kilencedik szimfónia, az örömittas közönség
mindig ovációval reagál. Ez így volt 1824. május 7-én is, és ma
sincs másképp. Ez a Beethoven által gondosan kifundált dramaturgiának az eredménye, amelynek egyik legfontosabb eleme a finálé rendkívül önkényes kezdete.
Az ember hallja, ahogy nőttön-nő a lelkesedés és amikor «az
egész világ csókját" skandálják - már mondatok szinte nem is,
csak szavak hangzanak el mindenkit magával ragad az összetartozás érzése és a földi boldogság, és mindenki lerázza magáról
a félelem, a kényszer és a demagógia láncait. Ez a lelkileg megkínzott ember, akinek életében nem sok örömteli pillanat adatott
meg, így tette ki a felkiáltójelet a magány felett aratott győzelmet
hirdető filozófiai és zenei kiáltvány végére. Megrázóan tragikus,
hogy még azt sem vette észre, milyen óriási sikert aratott vele.
Jan Caeyers karmester, zenetudós, és remek elbeszélő, aki
Beethoven egy olyan életrajzát beszéli el nekünk, amely beavat az...
Tovább
Fülszöveg
Amikor véget ér a kilencedik szimfónia, az örömittas közönség
mindig ovációval reagál. Ez így volt 1824. május 7-én is, és ma
sincs másképp. Ez a Beethoven által gondosan kifundált dramaturgiának az eredménye, amelynek egyik legfontosabb eleme a finálé rendkívül önkényes kezdete.
Az ember hallja, ahogy nőttön-nő a lelkesedés és amikor «az
egész világ csókját" skandálják - már mondatok szinte nem is,
csak szavak hangzanak el mindenkit magával ragad az összetartozás érzése és a földi boldogság, és mindenki lerázza magáról
a félelem, a kényszer és a demagógia láncait. Ez a lelkileg megkínzott ember, akinek életében nem sok örömteli pillanat adatott
meg, így tette ki a felkiáltójelet a magány felett aratott győzelmet
hirdető filozófiai és zenei kiáltvány végére. Megrázóan tragikus,
hogy még azt sem vette észre, milyen óriási sikert aratott vele.
Jan Caeyers karmester, zenetudós, és remek elbeszélő, aki
Beethoven egy olyan életrajzát beszéli el nekünk, amely beavat az
élettörténet történeiteinek titkaiba is.
Vissza