Előszó
Kedves Olvasó!
Az utóbbi években gyakran megfordultunk hat megye óvódéiban, többször a továbbképzés feladatával, szándékával. Néhány esetben meghívtunk alsó tagozatos nevelőket is, olyan...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
Az utóbbi években gyakran megfordultunk hat megye óvódéiban, többször a továbbképzés feladatával, szándékával. Néhány esetben meghívtunk alsó tagozatos nevelőket is, olyan szándékkal, hogy ezeken a szakmai konzultációkon beszélgessünk az óvoda-iskola átmenet kérdéseiről. Be kell vallanunk, sokszor parázs viták alakultak ki, amikor az óvoda iskolaelőkészítő tevékenysége került szóba. Ugye, szinte hallják a felmerülő gondolatokat, a heves hozzászólások indulatát? - ami természetesen a jobb pedagógiai munka érdekében történt -.
- Igen, pattogott a labda óvónőtől - tanítóig, tanítótól óvónőig. Hogyan? - A tanítók: Miért nem tanítja meg az óvoda a helyes eszközfogást? Miért okoz olyan nehézséget az első osztályos írástanítás? - Miért csúnya a gyerekek írásbeli- munkája? Miért nem képes megalapozni az óvoda bizonyos képességeket? Legtöbbször nem találtunk közös nevezőt, mert mi, akik az óvodához közel állunk, megéreztük a túlzó kívánalmak lehetetlenségét, de azt hiszem, mindig belénk szorult egy mondat.
- Ezért mi is az óvodában többet tehetnénk.
Ilyen érzelmi és értelmi hullámzások késztettek arra bennünket, hogy kísérleti munkába fogjunk és adjuk közre /amikor már a kísérlet lezárult/ a tapasztalatokat.
Sok segítséget kaptunk munkavégzésünk során a Hosszú-utcai óvodától, a Kecskeméti Szórakaténusz Játék Múzeumtól, a Kecskeméti Katona József Múzeumtól, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet szaktanáraitól, akik szívesen konzultáltak velünk, akik a kísérletet szervezték, irányították.
Ha munkánkat áttanulmányozták, és egyetértenek a leírtakkal, az ábrák által reprezentált tartalmakkal, úgy válogatva alkalmazzák pedagógiai munkájuk során az általunk közölt feladatokat.
Vissza