Előszó
Részlet a könyvből:
"Úgy jött végig a sikátoron, majd fel a hátsó lépcsőn, ahogy mindig szokott. Doki már több mint egy éve nem látta. Ahogy senki sem. Akkoriban állandóan szandált viselt,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Úgy jött végig a sikátoron, majd fel a hátsó lépcsőn, ahogy mindig szokott. Doki már több mint egy éve nem látta. Ahogy senki sem. Akkoriban állandóan szandált viselt, virágmintás bikinialsót, meg egy kifakult Country Joe & the Fish pólót. De ma este tetőtől talpig a rendes, síkvidéki lányok szerelése volt rajta, a haja sokkal rövidebb, mint ahogy Doki emlékezett, és pontosan úgy festett, ahogy megesküdött, hogy soha nem fog.
- Te vagy az, Shasta?
- Ez azt hiszi, hallucinál.
- Csak az új csomagolás miatt, gondolom.
Álltak az utcalámpák konyhaablakon át beszűrődő fényében, amelyre soha nem volt értelme függönyt akasztani, és a domb alól felhallatszó tompa hullámverést hallgatták. Bizonyos éjszakákon, ha jó irányból fújt a szél, az egész városban hallani lehetett.
- Szükségem van a segítségedre, Doki.
- Tudsz róla, hogy van már irodám? Rendes munkám, meg minden?
- Megkerestem a telefonkönyvben, kis híján oda is mentem. De aztán arra gondoltam, mindenkinek jobb, ha úgy fest a dolog, mint egy titkos randevú."
Vissza