Márta, mint detektiv

Előszó

Részlet a könyvből:

Mártuska nyaralása nagy fejtörést okozott Tary Déneséknek. A textilgyár érdeke azt kívánta, hogy a tulajdonos, Tary Dénes, az uj minták és anyagok tanulmányozására kimenjen Párisba. És Tary Dénes lelkiegyensulya megkívánta, hogy a felesége vele menjen. Minden útjára magával vitte. Nemcsak kényelmi szempontból, hogy fáradság nélkül kerüljenek kézelőgombjai a felveendő ingbe, hogy az étlapról segítsen valaki kiválasztani a fogásokat, nemcsak, hogy legyen, aki szétszórt holmijait helyrerakja, sokkal nagyobb szüksége volt rá, mint okos és megértő társra, akivel megbeszélje a nap tapasztalatait, akivel meghányja-vesse magatartását és a döntésben tanáccsal szolgáljon. Tulajdonképpen nem volt ez nehéz szerep. Csak igent kellett mondania, - Tary Dénes ugyancsak tudta, hogy mit kell tennie. De enélkül a helyeslés nélkül, még talán ő is tétovázott volna. Az évek során ugy hozzászokott ehhez a helybenhagyó véleményhez, hogy mindig magával vitte.
Tary Dénes kérdései körülbelül igy hangzottak:
- Mit gondol, Vera, belemehetek a gyár nagyobbitásába? Ha tényleg bevezetem a szines-mintás anyagokat is, uj gépek kellenek a nyomáshoz, az uj gépeknek uj szárnyat kell épiteni, viszont a költségeket behozná az élénkebb üzletmenet. Azt hiszem, megérné.
- Mindenesetre, Dénes. Ha maga is gyárthat mintás zsorzsettet és krepdesint, szóval a drágább kelméket is, az csak fokozhatja a gyár forgalmát. Azt hiszem, nagyon okos befektetés volna.
Ebben hát megegyeztek. És megegyeztek abban is, amit Taryné terjesztett az ura véleménye elé. Mert ő is ugy tudott kérdezni, mint az ura, csak a helyeslésre várva. A két energikus ember megvédte saját jogkörét avval, hogy a másiknak helyeselt. Vissza