Előszó
Részlet a könyvből:
- De édes Falk! - Miért is szalad el mellettem ilyen lélekvesztetten - ezt nem türöm. Nem ismer reám?
Igy kiált egy erőteljes agg hölgy, s két kezével megfogja a mellette...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- De édes Falk! - Miért is szalad el mellettem ilyen lélekvesztetten - ezt nem türöm. Nem ismer reám?
Igy kiált egy erőteljes agg hölgy, s két kezével megfogja a mellette elhaladó férfi karját.
A férfi, - kinek magatartása a nyugalmazott katonát, kinek ránczai a hölgy kortársát árulják el - összerezzen.
- Ah, ön az báróné! - kiált fel s eszébe jut, hogy - hogy-hogy - hogy a bárónét vagy 40 évvel ezelőtt imádta s hogy a mult tél végén a whistnél összeveszett vele. - Rendkivül örülök - folytatja jól nevelt megadással, mig tekintete mohón követ egy mellettök elsuhanó szőke chignont, melynek kihivó fürtöcskéi mintegy azt fejezik ki: Fogj meg!
- Ah, ah, még mindig a szép leányokat nézi - nevet az agg hölgy. - Ez a szőke haju kisasszony úgy látszik, érdekli önt. Pedig a haja festve van, barátom, hallja: festve. Nem érdemes utána szaladni. Szép háta van, de különben... Inkább üljön le mellém és beszélgessünk.
A sárga chignon egy sarkon eltünik s az öreg dáma egykori imádójának helyet csinál a padon mellette.
Franzensbadban van, julius derekán - délután. A fasort, melyben a fentebbiek történtek, egy oly hely álmos nyugalma környezi, melyen senkinek semmi dolga, de melyen mulatni sem szabad.
Vissza