Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok

Előszó

A repertóriumban ismertetésre kerülő iratok és iratcsoportok négy bécsi központi levéltárból, az Ausztria és Magyarország által 1926-ban megkötött badeni egyezmény értelmében kerültek az Országos Levéltár birtokába. Az ekkor átadott iratanyagnak azonban mennyiségileg (és minőségileg is) kevésbé jelentős részét alkotják, nagyobb részét beosztották vagy visszahelyezték az Országos Levéltárban őrzött, történetileg kialakult irategyüttesekbe, illetve a már itt kialakított gyűjteményekbe.
Az iratanyag a Saint-Germain-i és a trianoni békeszerződés felhívására barátságos megegyezés eredményeként, mint "magyar szellemi tulajdon" került átadásra. Eredetét, létrejöttét tekintve rendkívül sokrétű. Az iratokat részben magyar hatóságok hozták létre működésük során, és ezek megszűntével funkcionálisan vagy más módon (pl. hadizsákmányként) kerültek a megfelelő bécsi hatóság irattárába, majd levéltárába. Másik részét a Magyarországnak a Habsburg-birodalomban való négyévszázados betagolódása alatt fennálló, ténylegesen vagy jogilag is „közös" hatóságoknak vagy helyi szerveiknek a magyar ügyek tárgyalása során keletkezett iratai alkotják. Ezeket többnyire e hivatalok regisztratúrájának egy különálló része (általában már a hivatal működése során kialakított tárgyi sorozat) vagy a magyar referensek hivatali hagyatéka foglalta magába. Külön, az előbbieknél kisebb terjedelmű iratanyagot felölelő típust képviselnek egyes, részben "udvari" alkalmazásban álló személyeknek a magyar történelemre vonatkozó tudományos vagy személyes hagyatékai, amelyek vétel vagy ajándékozás útján kerültek a bécsi levéltárakba. Végül az átadott iratok között szerepelnek a Staatsarchiv és a Hofkammerarchiv oklevél- és iratgyűjteményeinek olyan darabjai is, amelyeket magyar intézmények és személyek hoztak létre, vagy rendeltetésszerűen hozzájuk kerültek, illetve - kis részben - különleges magyar vonatkozással bírnak.
Bármennyire "elsőrendű, mennyiségileg is tekintélyes kultúrjavakkal" gazdagodott is hazánk - mint azt Károlyi Árpád, a tárgyalásokon résztvevő levéltári delegáció vezetője kiemelte, kétségtelen, hogy a "közös" hatóságok Magyarországot érintő iratanyagának legjava a megfelelő bécsi levéltárakban maradt. Tudományos szempontból azonban csak helyeselni lehet a magyar fél álláspontját, hogy nem törekedett szervesen összetartozó irategyüttesek megbontására és a vitathatatlanul magyar provenienciájú iratanyagon kívül csupán olyan iratcsoportokat igényelt, amelyek átadása a bécsi törzsanyag egységét nem veszélyeztette.
Amint az a kötet végén lévő, az átadott iratok mai Országos Levéltár-beli elhelyezéséről készített kimutatásból is látható, a magyar hatóságok iratanyagát saját levéltárukba helyezték vissza, míg az 1526 előtti okleveleket a Mohács előtti gyűjteménybe sorolták be. A repertóriumban ismertetett anyag nagy része más levéltárakba nem sorolható be. Az állagok nagyrészt az eredeti rendet (többnyire időrendet) követik, néhány állagot az Országos Levéltárban tárgyilag rendeztek.
A "Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok" mindeddig egyetlen kiadott segédlete a Paulinyi Oszkár által összeállított alapleltár (Levéltári leltárak. I. Országos Levéltár. 11. Budapest, 1956.), amely az akkori helyzetnek megfelelően a jelenleginél jóval nagyobb anyagot ismertet. Kéziratos áttekintő raktári jegyzékét Sashegyi Oszkár készítette. A repertórium ezek, valamint Sashegyi Oszkár feljegyzései felhasználásával készült. A repertórium az 1979. március 1-i állapotot tükrözi.
A szekció 22 állagtalan, 2 állagos fondot és 23 állagot foglal magában. Terjedelme:(479 r.e.) 54,00 ifm. Vissza