Becsapódás

Fülszöveg

Vásquez a Becsapódás című regényében is, mint az Informátorokban, régi bűnöknek ered a nyomába, emberi döntések motivációit és konzekvenciáit helyezi erkölcsi erőtérbe, s közben drámai erővel idézi fel Kolumbia (de főleg Bogotá) erőszak sújtotta történelmének elmúlt évtizedeit (de főleg a '90-es éveket). A Becsapódás szerkesztésmódja is drámai, Vásquez szervesen szövi egymásba a belső - lelki és a külső - távoli történéseket, egyszerre feszítve szét a fizikai és az emocionális idő kereteit. S a finoman, mégis határozott vonalakkal és pontos pszichológiával megrajzolt szerelmi szálak, az idősíkok izgalmas, lüktető keverése csak tovább gazdagítják ezt a számtalan nyugtalanító kérdést felvető, feszes és élvezetes stílusban megírt, a kortárs irodalom legmegrendítőbb írásai közé tartozó, letehe-tetlen regényt.
A regény óriási sikert aratott. 201 l-ben a Becsapódásndk ítélték a spanyol nyelvterület talán legrangosabb irodalmi díját, az Alfaguara-díjat.
Az Ab Ovo Kiadó 2012-ben adta ki... Tovább

Fülszöveg

Vásquez a Becsapódás című regényében is, mint az Informátorokban, régi bűnöknek ered a nyomába, emberi döntések motivációit és konzekvenciáit helyezi erkölcsi erőtérbe, s közben drámai erővel idézi fel Kolumbia (de főleg Bogotá) erőszak sújtotta történelmének elmúlt évtizedeit (de főleg a '90-es éveket). A Becsapódás szerkesztésmódja is drámai, Vásquez szervesen szövi egymásba a belső - lelki és a külső - távoli történéseket, egyszerre feszítve szét a fizikai és az emocionális idő kereteit. S a finoman, mégis határozott vonalakkal és pontos pszichológiával megrajzolt szerelmi szálak, az idősíkok izgalmas, lüktető keverése csak tovább gazdagítják ezt a számtalan nyugtalanító kérdést felvető, feszes és élvezetes stílusban megírt, a kortárs irodalom legmegrendítőbb írásai közé tartozó, letehe-tetlen regényt.
A regény óriási sikert aratott. 201 l-ben a Becsapódásndk ítélték a spanyol nyelvterület talán legrangosabb irodalmi díját, az Alfaguara-díjat.
Az Ab Ovo Kiadó 2012-ben adta ki Vásquez Informátorok című regényét. Legújabb regénye, ^ hírnévjátékos 2014-ben jelenik meg.
A drótkötélpályán mentek vissza, ahogy korábban fölfelé. Alkonyodott, a bogotai ég gigantikus lila köpenyként terült szét fölöttük. Alattuk, a gyér fényben a zarándokok, akik gyalog mászták meg a hegyet és most gyalog igyekeztek visszafelé is, színes poloskákként mozogtak a kőlépcsőkön. „Milyen furcsa a fény ebben a városban", mondta Elaine Fritts. „Az ember egy pillanatra behunyja a szemét, és már be is esteledett." Egy erős széllökés megrázta a kocsit, de a turisták ezúttal nem sikoltoztak. Hideg volt. A szél fütyülve fújt át a kabinon. Elaine, akit Ricardo Laverde átölelve tartott, s aki az ablakot védő keresztrúdnak támasztotta a hátát, hirtelen sötétben találta magát. Az utasok feje kirajzolódott az ég hátteréből, fekete a feketéből. Ricardo lehelete hullámokban csapta meg az arcát, dohány és tiszta víz szaga keveredett benne, s ahogy ott lebegtek a keleti hegyek fölött, és nézték, ahogy a város esti fényei kigyulladnak, Elaine azt szerette volna, ha az a kabin sosem érkezne le. Talán először gondolt arra, hogy egy olyan valaki, amilyen ő, képes volna egy ilyen országban élni. Ez az ország, gondolta, több értelemben is most kezd élni, most fedezi fel a helyét a világban, s ő is részt akart vállalni ebben a felfedezésben.
A városom azokban a napokban kezdte levetkőzni újkori történelmének legerőszakosabb éveit. Nem az olcsó késelések meg az eltévedt golyók fémjelezte erőszakról beszélek, nem is arról, amivel kispályás drogkereskedők rendezik le egymás közt vitás ügyeiket, hanem arról, ami messze túlmegy a kisemberek kis sérelmein és kis bosszúállásain, arról az erőszakról beszélek, amelynek a szereplői nagybetűs közösségek: az Állam, a Kartell, a Hadsereg, a Front. Mi, bogotaiak már hozzászoktunk ehhez az erőszakhoz, részben mert a képei feltűnő gyakorisággal szerepeltek a hírműsorokban és a lapokban; azon a napon a legújabb merénylet képei az utolsó óra híranyagában jelentek meg először a televízió képernyőjén. Vissza