Bécs

Előszó

Le Corbusier, a jövő modern városépítészetének nagy álmodója talán jogosan háborgott a "sugarasgyűrűs" elrendezésű, hagyományos szerkezetű városok ellen. Sok mindenben igaza volt: a gyorsuló idő hatására "a nagyvárosok alapjaikban rendülnek meg, fuldokolni kezdenek... Városaink formátlanul, végtelenül felduzzadnak. - A sugarasgyűrűs ipari város csődbe jut. Elgyötri az embereket, akikre ráerőltetni a mindennapos idegtépő gépi közlekedést, munkahelyükből és lakóhelyükből pedig zsúfolt egyveleget gyúr össze."
A növekvő urbanizálódás mai válságkorszakában nem könnyű a több mint másfél milliós és négyszáz négyzetkilométeren elterülő, gyors iramban fejlődő Bécs helyzete sem. Gondjai megoldása azonban a jelen és a jövő várostervezőire tartozik. Mi, akik még nem vagyunk a huszonegyedik század emberei, a "zsúfolt egyvelegből" a gondok hangján kívül mást is kihallunk: a nagy és gazdag múlt ezerféle hangját: mi még legjobban ma is a történelmi városokat szeretjük. Velencét, Szent Márk terével, Prága óvárosát, Leningrád Téli Palotáját, Párizs Notre Dame-ját, Athén Akropoliszát vagy Róma Capitoliumát - mert úgy látszik javíthatatlanul romantikusan vagyunk! Hiszen igaz: egyszer majd nyilván az olyan gyökértelen és "szupermodern" város is "történelmivé" válik, amilyen Brasilia vagy Csandigarh, de ezt mi már aligha érjük meg. Budapest viszont a múltjával együtt: a mindennapunk, s itt van a közvetlen közelünkben Prága, itt van - szinte látótávolságra - Bécs. Közös történelmünket és múltunkat a közelben, a jelenben élhetjük újra. Vissza