A volokalámszki országút

Előszó

Részlet a könyvből :
A TŰZVONALBAN
Momys Uli Baurdzsán vöröshadseregbeli parancsnok története a félelemről és bátorságról.

„Ha az embernek rendkívüli tapasztalatra nyílik alkalma, megfigyelheti, mondjuk egy tűzhányó kitörését, amely virágzó helységeket pusztít el, vagy valamely elnyomott nép felkelését mindenható ura ellen, vagy valamely eddig ismeretlen féktelenül pusztító nép betörését a haza földjére - vesse papírra a látottakat. De ha nem lesse el azt a művészetet, hogyan kell összefűzni az események szálait, - mondja el visszaemlékezését egy tapasztalt íródeáknak: aki majd pergamentre jegyzi az elmondottakat az unokák és dédunokák épülésére " Jan. V. „Dzsingisz-kán."
Vissza

Fülszöveg

A könyv szerzője voltaképpen nem is Alexandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejű ököllé kovácsolódott, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszzta betolakodókat. Színhelye: a volokalámszki országút, melyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkak kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódhatott össze. Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton "cérnavékonyságú vonalban", a többszörös túlerővel szemben. Ezek a katonák nem voltak mindannyian született hősök, Nemrégen öltötték fel az egyenruhát, s "a számvevő őrmester a katonaköpennyel együtt nem utalta ki mindjárt a rettenthetetlenséget is". De valamennyien tudták, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen - s ez a tudat hőssé avatta őket. A harapófogó egyre tágult, egyre széjjelebb feszült, s végül is lehullott Moszkva megkínzatott testéről.
Az író alázatos krónikása ennek a legendás harci tettnek. Egyszerűen, de szuggesztív erővel idézi fel a Honvédő Háborúnak ezt a dicsőséges fejezetét és baráti közelségbe hozza az olvasóhoz a hétszáz katonát, akik emberségük kedvességével, derűjével, hibáival és erényeivel teszik még színesebbé, vonzóbbá ezt az izgalomtól, s az élet elenvenségétől feszülő írást. Vissza