Bébi vagy az első szerelem

Előszó

Részlet a könyvből:
Augusztus 4. Két napja Virágfüreden vagyok. Abban a szobában lakom, ahol huszonnyolc évvel ezelőtt. Ez nem jelent semmit, mert a fürdő majdnem teljesen üres; nem véletlenül jutottam ehhez a szobához, hanem válogathattam, ahogy jólesett, a traktusok között. A telep mindössze nyolc villa, egy közös vendéglő s az igazgatósági lak. Ennek a villának „Tivoli" a neve s ennek a füzetnek, amibe most irok, köszönhetem, hogy eszembe jutott ez a név. Különben, ha ugy vesszük, ennek a füzetnek köszönhetem azt is, hogy egyáltalán itt vagyok, hogy „nyaralni mentem". Huszonnyolc esztendeje nem mozdultam el Z-ből. De mégis, egyszer télen Lőcsére utaztam, egy odaszakadt kolléga hivására, keresztapának. Ezt a kirándulást később nagyon megbántam; a kolléga szűkösen lakott, az ebédlőben aludtam, reggel a szobámon jártak át s egy vaddisznó-sülttel, amihez nem szoktam, elrontottam a gyomromat. Aztán hosszabb ideig megint nem utaztam. Nyáron sétálni szoktam, vagy kijárok a kuglizóba. Tulajdonképen csodálatos, hogy én most itt vagyok. Szoknom kell a gondolathoz, hogy itt vagyok s most már itt is fogok maradni három hétig, a Tátra aljában, gyorsvonattal három órányira Z.-től.
Örömöm telik benne leirni, hogy hol vagyok? Ez talán naivitás, de jól esik nekem. Ennek a hotelszobának erkélye is van, ezen az erkélyen ülök és firkálok. Nincs más dolgom. Most, délután négy órakor, szemben a fenyvesre odatüz a nap. Vissza