Bayer Róbert a Mezőkövesdi Gimnázium első igazgatója és a kollégium megalapítója

Előszó

A „Magyar Nemzet" c. napilap 1974. évi július 3-i számában riport jelent meg „Legyetek Fáklyák" címen a mezőkövesdi Földes Ferenc Középiskolai Kollégiumról, annak mai életéről és múltjáról. Megemlíti, hogy az „egy agilis gimnáziumi igazgató és egy tanár elhatározásából született../'. Nevek nem szerepelnek a riportban...
A mezőkövesdi gimnázium megszervezője és 25 éven át, 1911-től 1936-ig irányítója, aki egyúttal - munkatársaival - 1922-ben megteremtette és felvirágoztatta a gimnáziumhoz tartozó „konviktust" is, a mai kollégium elődjét, Bayer Róbert volt, az Édesapám...
„A konviktus létesítését... a helyi társadalom áldozatkészsége tette lehetővé, a szervezés, a fenntartás és fejlesztés nagy műve azonban már teljes egészében Bayer Róbertnek és kitűnő munkatársának, az intézet volt hittanárának, Szentgyörgyi Józsefnek érdeme..." - olvashatjuk a gimnázium 1937-38. tanévi Értesítőjében (18. old.).
1958. március 14-én a Minisztertanács a Kossuth-díj III. fokozatára tartott érdemesnek a fizikaoktatás terén végzett munkám elismeréseképpen... A másnap megjelent „Magyar Nemzetiben olvashatók az újság riporterének kérdésére a kitüntetés átvétele után elhangzott szavaim: „Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy Édesapámtól tanultam az egyszerű emberek felemelkedéséért munkálkodni, tanítani és nevelni. O huszonöt esztendeig a mezőkövesdi gimnázium igazgatójaként dolgozott, minden szavával, minden tettével ezt a gondolatot ültette belém". De nemcsak belém, hanem sok ezer volt mezőkövesdi diák szívébe is.
Ide kívánkoznak Klaniczay Tibor akadémikus „Gondolatok a nemzeti hagyományról" c. cikkének megállapításai (Kortárs, 1974.5. sz.): „A jelen viszonyai között a haladójellegen túl fokozottan kell Figyelnünk az értékekre s kötelességünk minden értékes nemzeti hagyományt fenntartani és közkinccsé tenni... Nincs olyan érték a nemzet hagyományában, melyről az lemondhatna, melyet pusztulni hagyhatna... A hagyományban megtestesülő, benne felhalmozódó múltbeli tapasztalat még a legradikálisabb fordulatkor sem nélkülözhető, ...a születő új fokozatosan visszahódítja a hagyományoknak mind nagyobb részét... végül pedig igyekszik a teljes hagyományt a maga elődjének, mintegy örökösének elismerni."
Nem szabad tehát a múltról megfeledkeznünk, a haladó hagyományok ápolását komolyan kell vennünk ... E hagyományápolás gondolatától vezérelve jelen írásomban megkísérlem összegyűjteni Édesapám életére s munkásságára vonatkozó emlékeket, figyelemmel arra, hogy 1978-ban lesz születésének 100. - egyúttal halálának 25. évfordulója.
E családtörténeti bevezetés után tanulmányairól, majd 12 éves tanári működéséről szólok, végül igazgatói tevékenységéről. Forrásaim elsősorban a különböző gimnáziumi Értesítők és az aradi, zsolnai, eperjesi, illetve mezőkövesdi helyi lapok, továbbá személyes emlékeim. Ismertetem a tanítás-módszertani felfogását mint a ma is korszerű (és egyre korszerűbb!) tanulói kísérletezés egyik első dokumentumát a magyar fizikatanításban. Hivatkozom továbbá egy tanulmányára a tanulók laboratóriumi munkájáról, majd néhány jellegzetes újságcikkét mutatom be, s végül közel húsz volt mezőkövesdi diák visszaemlékezését egykori tanárukra, igazgatójukra, iskolájukra. Vissza