Bay Zoltán pályája és példája

Előszó

1992. október 4-én washingtoni otthonában elhunyt Bay Zoltán. Vele a XX. századi tudománytörténet, technikatörténet és az egyetemes humanizmus kiemelkedő személyisége távozott el. Végakarata szerint szülőföldjén, Gyulán, a gyulavári református temetőben pihen már szülei és testvérei között Felesége kívánságára 1993. április 10-én, Húsvétkor helyeztük végső nyugalomra. Ugyanis néhai férjével éppen nagypénteken ismerkedtek meg, és éltek azután negyvenöt évig boldog házasságban. De az időpont megválasztása azt a szándékot is szerette volna nyomatékosítani, hogy Bay Zoltán hazatért szelleme segítsen Magyarország feltámadásában és felemelkedésében.
Hamvainak hazahozatala alkalmából és életművének időszerűségétől indíttatva április 3-a és 10-e között az ország több helyén tartottak megemlékezéseket a tudományos világ és a magyar haza nagy halottjáról.
Ennek keretében 1993. április 3-án emlékkiállítás nyílt meg az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár halljában. Az emlékkiállításon páratlan értékű eredeti dokumentumok bemutatásával elevenítettük meg Bay Zoltán alakját. A kiállítás anyagát széles körű összefogással számos helyről gyűjtöttük össze. Olyan jeles közgyűjtemények, őrzőhelyek adtak dokumentumokat, mint a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, a Magyar Elektrotechnikai Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országos Műszaki Múzeum és a Tungsram.
Gazdagították a képet a Németh Ágnes és Németh Magda által adományozott - mennyiségileg kevés, de minőségileg különösen értékes - autográf dokumentumok Bay Zoltán és Németh László levelezéséből. Ugyancsak autográf leveleket adományozott Bay Zoltán „Az élet erősebb" című, kivételes élményt adó könyvének kiadója, Püski Sándor, továbbá Budincsevits Andor, Csatár Imre és Nagy Pál Jenő.
A páratlan értékű dokumentumanyag döntő része azonban egyetlen személytől, Bay Zoltánnétól származott ő ugyanis a tudománytörténetben általam ismeretlen gondossággal gyűjtötte össze, őrizte meg a 92 évet megélt férje csodálatos életpályájának és tudományos tevékenységének dokumentumait, majd ezeket párjának hamvaival együtt visszahozta a szülőhazába.
Szimbolikus ennek a dokumentumkincsnek a sorsa. Amikor Bay Zoltán családjával menekülni kényszerült a Rákosi-rendszer börtöne, vagy a kivégzés elől, felesége - a baráti körben mindenki által Ducinak ismert csodálatos asszony - két hatalmas bőröndbe tette a legfontosabb dokumentumokat. Bay Zoltán utazott ki először az országból egy bécsi hivatalos előadás ürügyével. Duci a kiutazás alkalmával a bőröndöket a pályaudvari csomagmegőrzőbe helyezte el. Azután a csomagmegőrző céduláját a budapesti amerikai nagykövetség munkatársainak adta át, s a felmérhetetlen értékű iratok az ő segítségükkel jutottak az Újvilágba. Az akkor állapotos Duci egyik kezében egy virágcsokrot, másikban gyermekük kezét fogva sétált ki lakásukból, a Tungsram udvarából, mint aki látogatóba megy, s aztán titkos utakon, gyalog menekült a határon át férje után. Amikor az ÁVH nyomozói behatoltak lakásukba, kizártnak tartották, hogy lakói emigráltak volna, hiszen a lakásban maradtak a családi értékek, a herendi porcelánok és az ezüst étkészletek. Meg se fordult a fejükben, hogy a Bay-család számára egészen mások az igazi kincsek. Vissza