Előszó
Népünk történetét, korokon átívelő hagyományait és a földet, amelyhez gyökereink kötnek - ismerni kell.
Az egészséges lelkületű embert még akkor is életre szóló emlékek fűzik a szülőföldhöz, ha...
Tovább
Előszó
Népünk történetét, korokon átívelő hagyományait és a földet, amelyhez gyökereink kötnek - ismerni kell.
Az egészséges lelkületű embert még akkor is életre szóló emlékek fűzik a szülőföldhöz, ha sorsának alakulása folytán más égtájra, más környezetbe kerül, az otthon maradottak számára pedig a szülőföld nem csupán megélhetési, boldogulási gondokat, hanem a valahová-tartozás nyújtotta biztonságérzetet, egyfajta lelki nyugalmat jelenti.
Pátriámban - Horváth Sándor találó szavával: kishazánkban - nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy esélyük lehetett volna népük történelmének teljesebb megismerésére. A szovjet éra évtizedeiben megszakadt, elakadt az a természetes folyamat, melynek során az ifjabb nemzedékek a magukévá tehették és továbbvihették az évszázados hagyományokat. A humanizmust és a testvériséget álarcként viselő szovjet ideológia módszeresen akadályozta a nemzeti hagyományok ápolását, így azok nagy része elsorvadt: karácsonykor nem járt a betlehemes, húsvétkor kevés gyerek indult el hímes tojást szedni, locsolódni.
Sovány vigasz, hogy ezekben az időkben is voltak személyiségek, akik nem felejtették el Széchenyi István szavait: „Csak addig él egy nemzet, amíg vannak hagyományai". Hagyománymentő cselekedetekre ugyanis legfeljebb titokban és szűk körben akadt lehetőség.
A múlt század 90-es éveitől kezdve enyhült, megszűnt a politikai nyomás: elértük, hogy senki sem gátolja vallási ünnepeink megtartását, népi hagyományaink felélesztését, ápolását. Ezek az ünnepek és hagyományok, szokások hangulatukban és jellegükben szépek, meghatóak, mert igaz emberi értékeket közvetítenek.
A szándék - felkutatni és bemutatni szülőfalum népi hagyományait, szokásvilágát - régóta munkál bennem. A kutatómunkát évekkel ezelőtt megkezdtem, annak eredményeiből állítottam össze ezt a könyvet, amelyben adatközlőim segítségével az elmúlt század népszokásai elevenednek meg a harmincas évektől az ezredfordulóig, beleértve a szovjet korszakban felülről erőltetett, a régi hagyományok likvidálását szolgáló, ám éltető gyökeret ereszteni igazából képtelen, úgynevezett „új, szovjet" szokások leírását. Ezek leírásától azért nem tekinthettem el, mert a falu életében így vagy úgy hatalmas változások mentek végbe, amelyeket érzékeltetnem kellett.
Vissza