Előszó
Tisztelt Olvasó!
Amikor kezébe veszi a kiadványt és olvassa sorait, szinte minden lapjáról eszébe jut e kis pápai közösségről a magyar mezőgazdaság elmúlt száz évi küzdelmes története.
Száz év hatalmas idő, több mint egy emberöltő, még történelmi léptékkel mérve sem kevés. Mára már megállapíthatjuk, nem volt hiábavaló az iskola megalapítása. Az alapítók a legjobb helyen hozták létre az iskolát, ott, ahol a Kisalföld a Bakony lábához simul, ott ahol a mezőgazdaságnak évszázados hagyományai vannak. Szándékuk nem titkoltan az volt, hogy egy fejlődő agrárgazdasághoz olyan szakembereket képezzenek, aki elő tudják segíteni a mezőgazdaság fejlődését, értik és megértik a gépek, az új technológiák fontosságát és ráadásul még a termőföld szerelmeseivé is vállnak tanulmányaik során.
Az iskola mindenkori pedagógusai az elmúlt évtizedek során, ezeket az erényeket kívánták átplántálni diákjaikba. Ezt telve humanizmussal, jó közösségi szellemben tették, igazi nagy családdá formálva az ittlévőket. A mezőgazdaság folyamatos változása közepette, az időnként szinte követhetetlen oktatási, nevelési viták ellenére, az iskola mindig átérezve feladatát, a mezőgazdaság fontos szerepét, képezte szakembereit. Soha nem feledve a tanulók örök emberi értékeinek formálását.
Ez a fáradtságos, de örömteli munka nem volt hiábavaló, mára kiderült. Az élet igazolta ezt. Az iskolában végzettek, az innét kapott útravalóval-bárhová is kerültek-helytálltak, eredményeikben sokszor felismerhető volt az alma-máter szelleme.
A mai iskola méltó folytatója a hagyományoknak. Mindig volt idősebb pedagógus , aki az iskola korábbi szellemiségét továbbadta fiatalabb kollégáinak.
Vissza