Batthyány Lajos

Előszó

A Batthyány család XVIII. századi emelkedését a török elleni felszabadító háborúk viharában Batthyány II. Ádám alapozta meg. Batthyány II. Kristóf és Palocsay Mária elsőszülött fia - nagyapja után - az Ádám nevet nyerte a keresztségben. 1679-80-ban a gárci jezsuita kollégiumban tanult, és sikerült jelentős műveltségre szert tennie, amellyel később az ifjú II. Rákóczi Ferencre is hatott. A török 1683. évi Bécs elleni támadásakor 21 éves volt, katonai pályafutása apja oldalán harcolva indult. Ekkor a császári hadvezetéstől a Dunántúl megvédelmezésének feladatát kapták, azonban látván a török túlerőt, a Habsburgok ellen harcoló Thököly oldalára álltak. Cserébe a törökök a Dunántúlt, később Stájerországot ígérték a Batthyány családnak. A keresztény koalíció azonban nemcsak Bécs alatt aratott győzelmet, hanem megindult Magyarország felszabadítása is. Apa és fia így kényes helyzetbe került, de 1684-ben a király megbocsátott nekik: Batthyány Kristóf visszakapta dunántúli főkapitányi rangját, a tényleges katonai jogkört azonban az udvar szemében megbízhatóbb Batthyány II. Ádámra ruházták. Apja 1685-ös halálát követően kivette részét a felszabadító háborúkból: Buda visszavívásában a magyar könnyűlovasság élén vett részt, 1688-ban Székesfehérvár, 1690-ben pedig Kanizsa ostromát vezette, utóbbi két esetben sikerült elérnie, hogy a törökök vérontás nélkül adják fel váraikat. Vissza