Batsányi János válogatott versei

Előszó

A XVIII. század Európa nyugati felében az antifeudális erők előretörésének és győzelmének ideje. A gazdaságilag megerősödött polgárság a népi tömegek elégedetlenségére támaszkodva hozzáfog, hogy a politikai hatalmat kezébe ragadja. Ebben a harcban szemben találja magát az előjogaihoz féltékeny makacssággal ragaszkodó nemességgel és a feudális egyházzal. A nemesség a királyi abszolutizmus sáncaiban védekezik és legerősebb támasza az egyház ideológiája. A haladó erők támadásának legelső célpontjai éppen ezért: a király korlátlan hatalma és az egyház tekintélye. Fel kell az embereket világosítani, hogy nem öröktől és nem örökkévaló sem egyik, sem másik. Az emberek tudatát, világnézetét kell először átformálni, kivezetni abból a középkori sötétségből, amelyben az uralkodóosztályok tartják. Megtanítani őket arra, hogy merjenek és tudjanak gondolkodni, mert ha gondolkoznak, felismerik a társadalmi állapotok tarthatatlanságát. A felvilágosodott ember teljesebb ember lesz, akit nem lehet már a középkori ruhába öltöztetni, nem lehet feudális rabságban, elnyomásban tartani.
A küzdelem természetesen ott volt a legélesebb, ahol a polgárság legfejlettebb, legerősebb: Franciaországban. A XVIII. században a franciák voltak az emberiség tanítómesterei. Az új tanok, az új eszmék nem ismertek országhatárokat. Eljutottak Európa minden részébe, Magyarországra is. Vissza