Básti Gergely keresztje

Előszó

Részlet a könyvből:

"A vén Karancs levéltelen faágai között süvítve hasított magának utat a Fülek vára felől száguldó szél. Cserfalva muskátli ablakos házai szerényen simultak a hegység lábához, és a falun keresztül folyó hegyipatak vízének csörgedezése, valami ősi ballada keserű ízű dallamát idézte.
Az ezerkilencszázharmincas évek napjait pergette az idő.
Somkőy báró uradalmának takaros kis cselédházai harmonikusan olvadtak egybe az alvég házaival, amelynek egyikét-másikát módosabb gazdák lakták, és már csak itt-ott választották el a bárói uradalmat az öt-, tízholdas gazdák portájától az omladozó ősi kőkerítés elmúlt időkre emlékeztető maradványai.
Ilyen félig elválasztott első szomszéd volt az ötholdas Rozgonyi gazda, akinek szépséges leánya elég gyakran átjárogatott a leomlott falak között a szomszédos urasági cselédház udvarába, ahol özvegy Bástiné lakott a fiával.
Az udvaron egy fáskamra és baromfiól állott, odább fűrészelő állvány volt kikészítve méternyi hosszúságú fahasábokkal, mellette fűrész, jobbra faaprító tőke, élével beleállított fejsze, a tőke mellett aprított fa, amely jelek azt mutatták, hogy nemrégen még ott foglalatoskodott valaki, és csak ideiglenesen maradt abba a munka.
A kis cselédházak és a Somkőy kastély közötti területet szakszerűen fásított kertrész kötötte össze a cselédség részére kiparcellázott területtel, melyen mindenki függetlenül gazdálkodhatott." Vissza

Fülszöveg

- Nekem ő kell, - felelt vissza makacsul a vetélytárs.
- Húsz évvel öregebb vagy, mint ő,... a lányod lehetne.
- Az nem számít - csökönyösködött Szabó Tamás, és mint aki már megunta az alkudozást, erélyesebb hangon folytatta -, utoljára kérlek szépen, állj félre az utamból!
- És ha a kérésed süket fülekre talál?...
- Akkor majd követelem!...
- És ha akkor sem teljesítem?... - adta fel az újabb kérdést Básti Gergely.
- Akkor más módszert alkalmazok!...
- Hát vedd tudomásul Tamás, hogy nem állok félre. Először azért, mert Piroska engem szeret, másodszor pedig azért, mert nem vagyok hozományvadász, mivel Rozgonyiék is nincstelenek már. Ezt te tudhatod a legjobban.
- Jó hírnökeid vannak Gergely, - vágta oda gúnyosan Szabó Tamás, aki csak most eszmélt fel, hogy a másik már mindent tud.
Básti Gergely nem volt ijedős legény, keményen belenézett a vetélytárs szemébe, és megadta a választ.
- Te híresztelted ravasz taktikával, hogy ne kaphassanak pénzt senkitől, és megtehesd velük azt az aljas gazemberséget, amit a fiskálisnál írásba foglaltattál.
Az utolsó szavaknál már annyira tűzbe jött Gergely, hogy mellényénél fogva megragadta vetélytársát, és alaposan megrázta.
- Eressz el te, mert széttaposlak, - bömbölte Szabó Tamás, és eltaszítva Gergelyt, szabaddá tette magát.
- Tehát tudsz mindent, - jegyezte meg Tamás, méregtől habzó szájjal.
- Annyit sohasem tudhatok, mint amennyi gazemberségre te képes lehetsz, - adta meg a választ Gergely. Vissza