A szegénység és kirekesztés változása, 2001-2006

Fülszöveg

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK
A szegénységben élők helyzete - legalábbis jövedelmi szempontból - általában, szociológiailag és politikailag „logikusan" akkor javul, ha a források bővülnek, és ha a bővebb fonások egy részének „lecsurgását", szegényekhez eljutását a politikai akarat megfelelő intézkedésekkel elősegíti.
A szegénység sokdimenziós, bonyolult jelenség. Ennek megfelelően egyes összetevői eltérő irányokba, eltérő ütemben mozdulhatnak el. Ezért van jelentőségük azoknak a törekvéseknek, amelyek csak több tényező egyidejű javulása esetén tartják egyértelműnek a szegénység csökkenését. Az elmúlt öt évben a mozgások valóban differenciáltak voltak. Egyes indikátorok szerint a szegények között a viszonylag rosszabb helyzetű csoportok helyzete valamivel tovább romlott, illetve valamennyit távolodott az országos átlagtól, más mutatók inkább relatív javulást mutatnak. Ügy tűnik, hogy a „strukturális helyben maradás" leginkább a jövedelmekre igaz: azokat sikerült... Tovább

Fülszöveg

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ÉS FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK
A szegénységben élők helyzete - legalábbis jövedelmi szempontból - általában, szociológiailag és politikailag „logikusan" akkor javul, ha a források bővülnek, és ha a bővebb fonások egy részének „lecsurgását", szegényekhez eljutását a politikai akarat megfelelő intézkedésekkel elősegíti.
A szegénység sokdimenziós, bonyolult jelenség. Ennek megfelelően egyes összetevői eltérő irányokba, eltérő ütemben mozdulhatnak el. Ezért van jelentőségük azoknak a törekvéseknek, amelyek csak több tényező egyidejű javulása esetén tartják egyértelműnek a szegénység csökkenését. Az elmúlt öt évben a mozgások valóban differenciáltak voltak. Egyes indikátorok szerint a szegények között a viszonylag rosszabb helyzetű csoportok helyzete valamivel tovább romlott, illetve valamennyit távolodott az országos átlagtól, más mutatók inkább relatív javulást mutatnak. Ügy tűnik, hogy a „strukturális helyben maradás" leginkább a jövedelmekre igaz: azokat sikerült relatív értelemben majdnem változatlanul tartani a legszegényebbek körében is.
A 2001-ben, 2005-ben és 2006-ban készült szegényvizsgálat (az alsó három jövedelmi tizedben élő 60 éven aluli népesség) adataiból kirajzolódik néhány trend, amelyek indokolttá teszik, hogy felbecsüljük ezek kivetítési lehetőségeit és levonjuk a jövőre vonatkozó társadalompolitikai következtetéseket. Azokat a következtetéseket emeljük ki, amelyek különösen fontosak a gyermeket nevelő családok szempontjából.
¦ A 2001 és 2006 közötti öt év során a két alapvető feltétel - a források bővülése és a szegényeket segítő politikai akarat - valamilyen mértékben megvolt.
Ami a forrásokat illeti: a bruttó hazai termék (a GDP) 2001-2006 között összesen 29 százalékkal lett nagyobb, és az éves növekedés minden évben elérte vagy kissé meghaladta a 4 százalékot. Az egy főre számított reáljövedelmek 60 százalékkal, reálértékben 25 százalékkal nőttek.
A politikai akaratnak több jele van. A 2001 és 2006 közötti években került előtérbe a társadalmi kirekesztés ügye, készültek erre vonatkozó intézkedések és stratégiák: például európai ösztönzésre polgárjogot nyert a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért (NCST, 2005). A központilag elosztott fonásokban jelentős átcsoportosítás nem volt, de a gyerekes családokat és a szegényeket érintő ellátások reálértékben vagy szinten maradtak, vagy a szegényebbek egy részének helyzetét valamennyire javító szabályozások léptek életbe (pl. segélyezés, családi pótlék, minimálbér). így a szegénységben élő gyermekek és családjaik többségének helyzete öt év alatt körülbelül az átlagoshoz hasonló
7 Vissza