Előszó
A modern művészettörténet tanulmányozójának még a szűkszavú műtörténelmekben is megragadja figyelmét a következő rövidke bejegyzés: - „Baskircsev Mária Konstantinovna, sz. 1860-ban Gavronziban (Oroszország, Poltavai korm.), meghalt 1884-ben, Párisban. Nagyműveltségű és még nagyobb tehetségű festőnő, kinek fontos szerepe volt a mai művészeti felfogás megalapozásában." - Lexikonok rendesen még a következő sorokat is hozzáfűzik: - „Hirnevét a párisi Musée du Luxembourgban elhelyezett müvein kivül elsősorban naplójának köszönheti, mely az egész világ mémoire-irodalmának egyik legértékesebb, sőt a maga nemében páratlan műve."
Igy szól Baskircsev Máriáról a tudományos feljegyzés. Mindenesetre elég, hogy a figyelmes olvasó érdeklődését felébressze és vágyat keltsen benne megtudni, ki lehetett az az évszámok után ítélve nagyon fiatal, alig 24 éves nő, kinek a komoly, hivatalos hangú adatgyűjteményekben ilyen sokatmondó jellemzés jutott. Naplója, melyből a XIX. század egyik legérdekesebb és legegyénibb nőalakja bontakozik ki, megfelel rá és megmagyarázza azt a hangos lelkesedést, mellyel megjelenésekor nemcsak a mükritikusok, de az egész világ müveit olvasóközönsége részéről találkozott.
Baskircsev Mária családja és születése révén az oroszoké, szelleme, műveltsége, művészete és nyelve révén a franciáké, naplójának igazi, általános emberi értéke révén az egész világé.
Egy minden mozzanatában érdekes életnek, egy nagyrahivatott lélek tudatos magasratörekvésének és csüggedésének, - örömeinek és csalódásainak, - mély vallásosságának és kétségeinek, - reményeinek és lemondásának őszinte rajza, gyöngéden intim részletekkel és mégis mások tanulságául, a nagy nyilvánosságnak szánva: ezek a következő lapok, melyek most már magyar nyelven is emléket szeretnének állítani írójuknak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal