Baskircsev Mária naplója I-II.

Előszó

Miért hazudjam vagy tetessem magam? Való igaz, hagy bár reménység nem igen biztat, égő vágy dolgozik bennem, hogy e földön bármilyen alakban fennmaradjak. Ha nem halok meg fiatalon, nagy művész leszek; ha fiatalon kell meghalnom, kiadatom a naplómat. Érdekes könyv lesz, mert nem is lehet, hogy érdeklődést ne ébreszszen. Ha azonban kiadásról szólok, kérdés, vajon nem rontotta, avagy nem semmisítette-e meg naplómban a nyilvánosság gondolata épen azt az értéket, mely minden ilyenfajta miiben a legbecsesebb? Hiszem, hogy nem, - Régóta vezettem már naplót, őszintén, önmagamnak, mielőtt még olvasóközönségre gondoltam volna; most meg épen azért törekszem a leglelkiismeretesebb őszinteségre, mert eltökéltem, hogy kiadom. Ha ez a könyv nem a legtisztább, legszigorúbb valóságot tükröztetné, nem volna szabad lennie sem. Nemcsak gondolataimról adtam mindenkor pontosan számot, hanem lelkiismeretesen őrködtem önmagam fölött is, hogy soha, pillanatra se titkoljak el benne magamról valamit még akkor sem, ha olvasóim előtt nevetséges vagy kedvezőtlen színben kell megjelennem. Önmagamat ugy sem bírálhatom. Nyugodt lehetsz hát kedves olvasóm, hogy énemet teljesen föltárom előtted. Önmagam, mint könyvem hőse, talán nem vagyok elég érdekes, de akkor ne gondolj rám; gondold, hogy valaki, egy embertársad az, aki minden gyermekkora óta átélt külső és belső élményét elbeszéli. Vissza