Előszó
Pierre Borel elismerésre méltó, kegyeletes gondossággal kiadja Baskirceva Máriának, ennek a páratlanul eredeti, mindenkit meghódító teremtésnek kiadatlan Intim vallomásait. Maurice Barrés, aki...
Tovább
Előszó
Pierre Borel elismerésre méltó, kegyeletes gondossággal kiadja Baskirceva Máriának, ennek a páratlanul eredeti, mindenkit meghódító teremtésnek kiadatlan Intim vallomásait. Maurice Barrés, aki különösen még akkortájt a vesékbe belelátott, "páratlanul eredetinek, hódítónak" látta, amikor vagy harminc évvel ezelőtt A pszichoterapia három állomása című könyvében megrajzolta Mária arcképét. Minden fenntartás nélkül, csodálattal nézem azokat az írókat, akik, mint Pierre Borel is, széleskörű tudásuk, nagy írói képességük mellett is valóságos önfeláldozással a múlt idők egyik-másik érdekes alakjának "kidomborítására" - bocsánat ezért a rettenetes kifejezésért! - nem pedig önző módon, tulajdon, személyes alkotásaik megírására fordítják tehetségüket. A kutatók pazar kézzel ontják a közönség elé a múlt kincseit, amelyek gyakran tenger fáradság, vesződés árán kerülnek napvilágra a levéltárak pora alól. De a közönség nem becsüli meg való értéke szerint a tudósoknak ezt az apostoli munkáját, akiknek pedig nagy gyönyörűségeket köszönhet, a legnemesebbeket, mert ezek a legtisztábban lelki gyönyörűségek.
És mikor így általában leróttuk elismerésünket és hálánkat Pierre Borelnek és tudós társainak, sietünk kijelenteni, hogy Baskirceva Máriánál jobban senki meg nem érdemli, hogy az írásait kegyelettel összegyűjtsék és csonkítás nélkül, teljesen közöljék. Az Intim vallomások szerzőjének joggal kijár a különleges hely a tizenkilencedik század végebeli jellegzetes irodalmi alakok "szalón"-jában. Nem az elsők egyike volt-e azoknak a kozmopolita, nagyvilági nőknek a sorában, akikkel kapcsolatban a regényírók, újságírók először emlegették a "szláv varázs"-t? Ez a sajátságos szláv varázs a legnagyobb mértékben megvolt Máriában és annak köszönhette számtalan kiváló kortársunk meleg érdeklődését és vonzódását, Barrés-től André Theuriet-től kezdve Guy de Maupassant-ig. Ez a tulajdonság oly teljes, végleges és mondhatnám aktuális formában meg volt benne, hogy képe több okon még ma is elevenebb, valószerűbb, mint azoké a többé-kevésbé hazug, képzeletbeli alakoké, akiket íróink meg-megrajzoltak Guillaume Apollinaire-től kezdve (Hérésiarque-jában) Paul Morand-ig.
Vissza