Szerep nélkül

Előszó

Az elöljáró néhány mondat, mely tizenegy magyar színész itt következő gondolatait összefűzni igyekszik, nemcsak a jelen kötet, de az "Új hang" meginduló kiadványainak is bevezetésévé válik a sorrendi elsőség folytán, mely a "Szerep nélkül"-t teszi nemcsak a "Szó és Színpad" című sorozatunk, hanem a Kiadóvállalat legelső termékévé is.
Úgy érzem, már csak ezért is fokozottabb s parancsosabb szempont az őszinteség, mégha - szokatlanabb mód - a lemeztelenülő önbevallás határát is súrolja.
Megvallom, ez a kötet eredetileg nem annak készült, ami lett belőle. Félre ne értessem: kiadó és szerkesztő legteljesebben vállalják a rájuk mért erkölcsi és szellemi felelősséget, a megállapítás tehát nem mentegető-mosakodó szándékú. De - mikor a "Szó és Színpad" sorozat eszméje és tervei megszülettek, - első sorban arra gondoltunk, hogy ha már Prielle, bizonyos mértékig Jászai, Varsányi Irén, Hegyesi Mari, Forrai Rózsi, Pethes Imre, Fenyvesi Emil, Hegedűs Gyula, Ódry Árpád, sugár Károly, Szerémy Zoltán, Tamay Frigyes és a huszadik század első felében többi rendkívüli színészi egyénisége úgy múltak el, hogy művészi szemléletük, mondhatnók: "színészi világnézetük", mesterségbeli mondanivalójuk tanulságai még csak egy-egy jellegzetes megnyilatkozásban, cikkben sem maradtak utódaikra, a ma színészeire s a ma közönségére, mely már csak színpadi emlékük, hírük s glóriájuk fényét tudja - látja, ezen túl csak harmadik - idegen - személyek tudományos vagy lírai visszaidézésére utaltan, - legalább a ma nagy színészegyéniségei szólaljanak meg szerep nélkül is, önmagukról. Vissza