Előszó
A vonósnégyes műfaj kialakulásának idején, Haydn korában, még hat kompozíció kellett ahhoz, hogy művé - opusszá - kerekedjék. Az európai zene aranykorának ez az íratlan törvénye igazi gazdagságról...
Tovább
Előszó
A vonósnégyes műfaj kialakulásának idején, Haydn korában, még hat kompozíció kellett ahhoz, hogy művé - opusszá - kerekedjék. Az európai zene aranykorának ez az íratlan törvénye igazi gazdagságról tanúskodik: a tucat és féltucatszámra születő darabok egyáltalában nem voltak „tucatmunka" termékei - legalábbis a nagy mestereknél nem. Haydn, Mozart, Beethoven hat-hat vonósnégyesből álló opuszai a műfaj irodalmának legnagyobb remekei. Ez az alkotómódszer inkább arra vall, hogy az önmagában álló kamarazene-műnek vagy szonátának (mert arra is vonatkozott) a kor zenei gyakorlatában nem volt meg az a súlya, amely a „mű" rangját adta. Épp Beethoven életében figyelhető meg a változás: a hatos és hármas csoportokba rendezett vonósnégyesek és szonáták fokozatosan ritkulnak. Az idős Beethoven egy-egy szonátája vagy vonósnégyese már egymagában áll, olyan súlya van, mint egy-egy nagy szimfóniának.
A zenei alkotás egyéni jellegének és társadalmi funkciójának ez az átalakulása, mely Beethoven életében kezdődött, és amelynek még napjainkban is érezhető a hatása, oda vezetett, hogy a művészi alkotás extenzív oldalánál (számszerűség és méret) fontosabbá vált az intenzív oldal: a belső súly és tartalmi sűrűség. Csakis így magyarázható az a paradox arány, hogy míg Haydn korában hat vonósnégyes épp hogy elég volt egyetlen opuszra, Bartóknál ugyanennyi kompozíció egy egész alkotói univerzum foglalata lehet.
Erre is van példa egyébként a nagy bécsi mesterek művészetében. Beethoven kilenc szimfóniája szám szerint éppoly kevés Haydn mintegy száz és Mozart mintegy félszáz darabból álló szimfónia-terméséhez képest, mint Bartók hat vonósnégyese az ő vonósnégyeseik számához viszonyítva. A kilenc szimfónia mégis középponti helyet foglal el nemcsak Beethoven életművében, hanem az egész kor zenéjében. Bartók vonósnégyesei is ilyen centrális helyzetűek: belső súlyuk, tartalmi koncentráltságuk révén jellemző képviselői Bartók egész művészetének, és - Bartók századunkbeli helyzeténél fogva - egyúttal korunk zenéjének legjellegzetesebb vívmányait is magukba sűrítik.
A hat vonósnégyes Bartók alkotói útjának egy-egy fontos mérföldköve. Minden egyes mű hűséges és összetett képet ad az alkotói fejlődés periódusairól, magán viseli azok jellemző vonásait, eredményeit, megmutatja Bartók tájékozódásainak irányát, a különböző hatásokat és az egyéni, eredeti megoldásokat...
Vissza