Bartók költői világa

Előszó

Bartók valójában drámai alkat, mint minden nagy alkotó, akiben a logikai készség a hősiesség iránti hajlammal párosul. A forma, amelyben ez a koncepció: a szerkezeti egység, a karakterek szembeállítása és a drámai metamorfózis gondolata alakot öltött, a híd-forma volt. Ő maga nevezte így érettkori műveinek struktúráját - a tételek, és ezeken belül a témák szimmetrikus elrendezése alapján. Az ötödik vonósnégyes 5 tétele például így rímel egymásra: A-B-C-B-A. Vagyis egyfelől a szárnytételek (1. és 5. tétel), másfelől a 2. és 4. tétel zenéje közös téma-anyagból épül fel. De a szimmetria csupán külső ismertetőjegye a hídszerkezetnek. Tartalmi kulcsát legszebben talán a Cantata profana meséje adja kezünkbe. A csodaszarvast űző kilenc fiú rálép a hídra, és szarvassá változik: életformát cserél! Megtörténik a metamorfózis. De nem ez történik-e a hídformában is? A híd központján átlépve az anyag új értelmet nyer, minőségileg átalakul. Az említett ötödik vonósnégyesben például, a mű „piramiscsúcsán" - a középső tétel centrumában - az 1. tétel egyszólamú lineáris főtémája szimultán harmóniává alakul át, a dallami elem szín-effektusként összesűrítve lép elénk - vagyis felcseréli az „idő" dimenzióját a „tér" dimenziójával. További vizsgálódás céljából válasszuk ki a szóbanforgó vonósnégyes lassú darabjait: 2. és 4. tételét. Mindkettő önmagában is zárt híd-formát alkot, mindkettőt az „oda-vissza" forma jellemzi: az alaktalanságból, amorf elemekből kiindulva anyaguk fokról-fokra szerveződik szerves zenei formává - hogy a tétel középpontján egyetlen dalszerű témában záruljanak össze, majd innen kiindulva, fokozatosan ismét elemeikre hulljanak szét. Vissza