Előszó
Bartók Béla, az iró és tudós
1.
Könyvünk Bartók Béla irodalmi és tudományos munkásságáról kíván áttekintést adni negyedszáz szemelvényben. Szóhoz juttatja az írót, a tudóst, az előadót, a vitázót, az ismertetőt és összefoglalót. Nem lehet teljes, nem is törekedhetett teljességre: kereten kívül maradtak a nagyobbszabású tudományos művek, kívül a pedagógiai jellegű útmutatások; a kritikai cikkek és kései dolgozatok egy része sem volt még hozzáférhető. Viszont felvettük belé a legfontosabb személyi dokumentumokat, a népszerű előadásokat, valamint a legfőbb elvi tisztázásokat, a kritikus és polemizáló, a támadott, megvádolt és ellenfeleivel leszámoló Bartóknak, tehát a kutatónak, a harcosnak, a művésznek és az embernek döntő állásfoglalásait, köztük olyanokat is, amelyek itt kerülnek először a magyar közönség elé.
2.
Mit jelentett Bartók Béla, a tudós és az író? Ma még csak kezdetén vagyunk nagysága felmérésének. Annyit már tudunk, hogy halálával nemcsak a magyar művészetet, nemcsak századunk zenekultúráját érte pótolhatatlan veszteség, hanem a tudományt is, Bartók tudományát, mely jóformán vele támadt, vele nőtt és melynek legnagyobbszabású úttörője volt. Tudomány, melynek egyelőre még nevet is alig tudunk adni. A népzenekutatásból indult ki, felölelte a gyűjtés, feljegyzés, osztályozás, értelmezés és rendszeralkotás valamennyi fázisát, gazdagodott a szellemi és tárgyi néprajz, a földrajz, az irodalomtörténet és a nyelvtudomány, a történelem és az ősrégészet, majd a népi társadalomkutatás eredményeivel, fokozatosan tágult egyetemes, összehasonlító zenetudománnyá, zenei ethnológiává, összehasonlító zenetörténelemmé . . . Nagy kortársához, művész- és tudóstársához, Kodály Zoltánhoz hasonlóan Bartók is eredetileg tisztán művészi hajlamból s művészi indítóokból közeledett a népzenéhez, benne keresve felfrissítő ösztönzést egy fülledt és fáradt korszakban, a nyugati zene lankadó impulzusai után. «A kutatást tisztán zenei szempontból kezdtem ... - írja önéletrajzában. - A parasztzene tanulmányozása azért volt számomra oly döntő fontosságú, mert lehetővé tette a felszabadulást az eddigi dúr- és moll-rendszerek egyeduralma alól.» Az alkotóművész téma- és színkereséséhez azonban a fölfedezés revelációjával egyszeriben odaszegődött a feltárás tudományos szenvedélye. A művészi tett észrevétlenül alakult tudományos tetté, társadalmi, politikai, emberi tetté. («Parasztzene» - írta évekig irányzatosan, politikai éllel, elszánt társadalmi tüntetésül.) Folytonosan táguló körök, s minden korlát fokozatos lebontása: ez jellemezte Bartók emberi, művészi és tudományos fejlődését, Beethoven és Liszt óta bizonyára senkiét annyira, mint az övét. Anyaga és módszere együtt tágult és gazdagodott; munkakörébe Magyarország mellett egymásután vonódtak bele a Dunavölgy, a Balkán, Kelet-Európa, Afrika, Ázsia, Amerika népi zenéi és régi zenekultúrái. Talán ő az egyetlen tudós, aki négy világrészben gyűjtött és kutatott népi zenéket: a kelet európaiak után Afrikában az arabot, Ázsiában a törököt és Amerikában az indiánt. A szlovákság, ha valaha levetkőzi nacionalista elfogultságait, épúgy neki fogja köszönni alapvető népi dallamgyüjtését, mint már ma is a román, az ukrán, a török zenetudomány.
Vissza