Liszt a miénk!

Előszó

Szerencsés ötletnek tartom a Dante könyvkiadó cég részéről, hogy Liszt Ferencnek, hazánk e nagy szülöttjének, irodalmi emléket állít a halálának 50-ik évfordulója alkalmából rendezett Liszt-jubileumi évben.
A Liszt Ferenc-emlékkönyv munkámon kívül még 13 cikket tartalmaz, melyek kivétel nélkül elismert magyar írók tollából származnak.
A téma oly nagy és majdnem kimeríthetetlen, hogy vaskos kötetekbe sem lehetne beleszorítani. Azonban a következő cikkekben minden oldalról meg van világítva e nagy emberünk élete, művészete, működése és befolyása kortársaira s így valóban egy teljes és hamisítatlan képet nyerünk Liszt nagy egyéniségéről.
Nagy jelentősége van e kiadványának sok szempontból. Mindenekelőtt Liszt Ferencet közel hozza a magyar közönség szívéhez, továbbá alkalmas a Liszt-kultusz terjesztésére, mely jelentőségének kidomborításából, műveinek megismeréséből áll. Nemzeti szempontból kétszeresen fontos, mert minden nagy ember nemcsak előre viszi nemzetét, de a világ szemét is hazája felé irányítja és annak tekintélyét nagyobbítja.
Liszt mindjobban kiemelkedő nagyságát a most folyó évben külföldön is ünnepelve méltatták. Alig van egy nagyobb helye a világnak, ahol fölolvasások és hangversenyek ne tartattak volna emlékének dicsőítésére. Így tehát csak természetes, ha ebből elsősorban saját honfitársai veszik ki részüket és lelkesedéssel támogatják azokat a törekvéseket, melyek a halhatatlan mester nagyságát és jelentőségét, de különösen a hozzánk való tartozását kidomborítják.
Sok tennivalónk van még.
Lisztnek nincsen megfelelő szobra Budapesten.
Lisz-házzá kell avatni a Zeneművészeti Főiskola régi Andrássy-úti épületét, melyben számos éven át hosszú időt töltött el. Ebben lehet majd a magyar zeneművészeti múzeumot és a Liszt Ferenc orsz. társaságot is elhelyezni.
Lakását, melyet halála után vandál módon szétdúltak, rekonstruálni kell. Épp úgy a termet, hol Liszt matinéit tartotta. Ebben hangversenyeket és felolvasásokat lehet rendezni.
Hamvait vissza kell hoznunk, itt kell pihennie, ebben a földben, melyet annyira szeretett.
Liszt-érmet kell veretni és törvénybe kell iktatni érdemeit.
Küzdenünk kell, hogy a világ is elismerje, amit ezerszer is kijelentett, hogy ő miénk volt mindig és mindenütt s hogy egy percig sem szakadt el a szeretet fonala, mely egymáshoz fűzött.
Minden megnyilatkozás tehát, mely nálunk Liszt emléke érdekében történik, közelebb visz ahhoz a nagy célhoz, hogy végre az egész világ ismerje el Liszt magyarságát. A magyar rögből fakadt zsenije örökké mihozzánk tartozik s a nagy világot csak remek alkotásaival fogja beragyogni.
Az előttem fekvő mű is ezért készült s így hiszem, hogy kitűzött célját el fogja érni.
Vissza