Mikrokozmosz zongorára 4.

Előszó

Abban az időben, amikor őt megismertem, Apám általában csak haladó zongoranövendékek tanítását vállalta. Mindazonáltal, amikor körülbelül kilenc éves voltam (1933), beleegyezett, hogy engem kezdettől fogva tanítson.
A tanítási módszere nem követte egy már elfogadott "zongora iskola" tervét. Az első időkben csak énekelnem volt szabad. Később rögtönzött számomra gyakorlatokat, amik részben az ujjak egymástól független mozgatása fejlesztésére irányultak. A leckéink alatt néha megkért, hogy várjak egy kicsit; közben leült az íróasztalhoz, és egy kis ideig csak a tolla zizegését hallottam. Pár perc múlva hozta a zongorához egy gyakorlat vagy rövid darab friss kótáját, amit nyomban meg kellett próbálnom lejátszani; a következő leckére elvárta, hogy megtanuljam.
Így született az ezekben a füzetekben található könnyebb darabok némelyike. Azonban sokkal nagyobb számban produkálta őket, mint amennyit meg tudtam volna tanulni. Ahogy a gondolatok eszébe jutottak, úgy írta a kis darabokat; rövidesen volt már egy nagy köteg és a letisztázott kézirat fénymásolatából játszottam azokat, amiket számomra kijelölt.
Végül a sok darabot nehézségi fokozat szerint sorrendbe szedte kiadás céljából. A sorozat címe jelentését így magyarázta:
"A Mikrokozmosz 153 számból álló, tanítási célra írt, zongoradarab sorozat. Az az elképzelés, hogy legyenek darabok, amiket a kezdettől fogva lehessen használni; a nehézség szerint vannak sorrendbe szedve. Azt a szót, Mikrokozmosz, értelmezhetjük mint egy kis világot képező, különböző fajta darabok sorozatát; vagy pedig úgy is értelmezhetjük, mint 'a kicsik, a gyermekek világát'.' (Interjú a New York-i WNYC rádióállomáson, 1945 elején, a Kérdezzük meg a zeneszerzőt című programban.) Vissza