Bartók Béla írásai 3.

Fülszöveg

Bartók írásai között kiemelkedő helyet foglalnak el a népzenével foglalkozó írások: monográfiái kizárólag népzenei témákat dolgoznak fel, népzenei tárgyú rövidebb tanulmányainak pedig nem csak száma, de az egész életművön átvonuló, állandó jelenléte is fontos szerepet biztosít. Míg más témákról, zenei eseményekről, kortárs kompozíciókról, saját műveiről vonakodva és szűkszavúan nyilatkozott, életreszóló élményéről, a népzenéről készséggel és részletesen írt és szólt. Nem véletlen tehát, hogy írásainak 8 kötetre tervezett új kiadása éppen ebben a témakörben nyújtja a leglényegesebb többletet elődjéhez, Szőllősy András korszakos jelentőségű kiadványához, az 1967-ben megjelent Bartók Összegyűjtött írásaihoz képest.
A két kötetnyi népzenei írás szembetűnő műfaji tarkasága az anyag műfaj szerinti megosztását sugallta: a 3. kötetbe kerültek a tudományos igényű, szakfolyóiratokban közölt tanulmányok, illetve szakmai körben felolvasott előadások, a dallamközlések, könyvbírálatok és... Tovább

Fülszöveg

Bartók írásai között kiemelkedő helyet foglalnak el a népzenével foglalkozó írások: monográfiái kizárólag népzenei témákat dolgoznak fel, népzenei tárgyú rövidebb tanulmányainak pedig nem csak száma, de az egész életművön átvonuló, állandó jelenléte is fontos szerepet biztosít. Míg más témákról, zenei eseményekről, kortárs kompozíciókról, saját műveiről vonakodva és szűkszavúan nyilatkozott, életreszóló élményéről, a népzenéről készséggel és részletesen írt és szólt. Nem véletlen tehát, hogy írásainak 8 kötetre tervezett új kiadása éppen ebben a témakörben nyújtja a leglényegesebb többletet elődjéhez, Szőllősy András korszakos jelentőségű kiadványához, az 1967-ben megjelent Bartók Összegyűjtött írásaihoz képest.
A két kötetnyi népzenei írás szembetűnő műfaji tarkasága az anyag műfaj szerinti megosztását sugallta: a 3. kötetbe kerültek a tudományos igényű, szakfolyóiratokban közölt tanulmányok, illetve szakmai körben felolvasott előadások, a dallamközlések, könyvbírálatok és vitairatok; a 4. kötetbe a lexikoncikkek, kongresszusi felszólalások, rádiófelolvasások és népszerűsítő írások.
A 3. kötet így 22 írást és (Függelékként) tíz szövegváltozatot tartalmaz. Két nagyobb részre oszlik. Az elsőben dallamközlések, egy-egy szűkebb tárgyat, néprajzi területet, gyűjtést első ízben bemutató tanulmányok és előadások sorakoznak, időrendben, szemléltetve így Bartók tudományos fejlődésének, érdeklődésének alakulását is: az erdélyi és dunántúli gyűjtő-utak eredményének első bemutatása; a magyar népi hangszerek és repertoárjuk ismertetése; a román dialektusterületek első
osztályozása; az algériai és törökországi gyűjtőút eredményeinek feldolgozása; a magyar népdalok két korai leírása; a szlovák népzene első kismonográfiája; a népzenegyűjtés céljának és módszerének összefoglalója; a Kárpát-medence nemzetiségeinek népdalanyagát összevető tanulmány; a Bartók negyedfél ezer dallamot számláló román gyűjtésének revíziója során felfedezett bolgár ritmus jelenségének leírása. A második részbeli vitairatok: Bartók lesújtó bírálatai egy német sorozat magyar népdalokat bemutató kötetéről, és cáfolatai, válaszul a román népzenei kiadványairól megjelent méltatlan bírálatokra.
A fennmaradt Bartók-kéziratok teljes budapesti és amerikai anyagán alapuló kötet legnagyobb nyereségei természetesen a mindeddig kiadatlan írások: a szlovák népdalok elemző leírása („A tót népdalok"), a „Népzenénk és a szomszédnépek népzenéje" szinopszisa, a törökországi gyűjtés eredményéről szakmai közönség előtt felolvasott tudományos beszámoló („Az Adana-vidéki török népzene"), „A hunyadi román nép tájzenéje" előadásformájának fogalmazványa, valamint a Möl-ler-vita második fordulójának a nyomtatott változatnál jóval erélyesebb, befejezetlenül elvetett első fogalmazványa. De értékes többletet nyújtanak azok az első ízben német, angol és román nyelven publikált írások is, amelyeknek Bartók fogalmazta eredeti magyar szövege most lát először napvilágot. Vissza