Bartók Béla emlékháza

Előszó

Bartók Béla, lakóházainak megválasztásánál két fő szempontra törekedett: a minél nagyobb csendre és az egészséges környékre. Így költöztünk 1928-ban az akkor III. kerületi Kavics utcába, a József-hegy környékére, ahol azonban hamar kiderült, hogy a jónak ígérkező lakás a másik lakásban lakók lármája miatt terhessé vált apám számára.
Rövidesen új lakást kezdtünk keresni, de az 1930-as évek elejének gazdasági válsága és az igények kielégítésének nehézsége hosszú időt vett igénybe. - Végül 1932 tavaszán, apám kairói tartózkodása idején sikerült megfelelő lakást találni a Guggerhegy tövében, a II. kerületi Csalán úton, a 27-es szám alatt. Hangsúlyozom az „út" nevet, mert igen gyakran (még a TV-ben is) a helytelen „utca" szót használják.
A ház a belga Van den Eynde Hector tulajdona volt, akinek ügyeit - a később tulajdonossá vált - leánya, Molnár Rudolf váci kéményseprő mester felesége intézte.
Apám hazatérte után, április 10-én megkötötte a bérleti szerződést 1932. május 1-től évi 3.700,- pengő bérért. Fizetése ekkor havonta kb. 700,- pengő volt, így a lakás bére elég jelentős összeget tett ki. A lakást apám egy hét múlva tekintette csak meg és április 20-án már megtörtént a beköltözés és a rendőrségi bejelentkezés is. A ház kétszintes, egy alagsori külön lakással és elég nagyméretű előkerttel, néhány gyümölcsfával. Az épület aránylag távol volt a nem túl forgalmas utcától és a szomszéd telkek üresek voltak, így biztosítva volt a pormentes és csendes tartózkodás lehetősége.
A lakás beosztása célszerű volt, mert a családtagokat eléggé izolálni lehetett egymástól, így mindenki nyugodtan dolgozhatott. Az emelet legjobban elzárható szobája lett Bartók dolgozószobája, ennek ajtaját is kicseréltette egy párnázott, szigetelést biztosító ajtóval. Vissza