Előszó
Bartl József soroksári születésű, itt nőtt fel, és napjainkban is a városrész szomszédságában élő festőművész 1996 tavaszán meglepő műegyüttessel: Soroksár múlt századi képét megidéző, a település...
Tovább
Előszó
Bartl József soroksári születésű, itt nőtt fel, és napjainkban is a városrész szomszédságában élő festőművész 1996 tavaszán meglepő műegyüttessel: Soroksár múlt századi képét megidéző, a település eltűnt-átalakult részleteit megörökítő tusrajzsorozattal jelentkezett. A népművészeti motívumokat és elvont jeleket korszerű kompozíciókká szintetizáló, geometrikus-absztrakt képeket festő művész váratlanul a hagyományos kifejezéshez, az ábrázoláshoz tért vissza.
Bartl József e gesztussal a világváros peremvidékévé olvadt, egykor önálló státusú és szuverén arculatú település múltjára hívja fel a figyelmet: jellegzetes vonásait eleveníti fel, hajdani értékeit, szépségeit hozza felszínre és menti át, hagyományozza a jelen- és az utókorra.
Napjainkban már egyáltalán nem, vagy csak fragmentumai révén, gyökeresen új környezetben létező templomok, vendéglők, parasztházak, vízimalmok, csónakházak, utak és hidak jelennek meg ezeken a rajzokon.
A Bartl-kompozíciók a Duna menti, túlnyomórészt német nemzetiségű földművesek és iparosok által lakott község múlt századi békés, csendes, nyugodt életének atmoszféráját sugározzák. A postakocsi-állomást már régen elsodorta a huszadik századi rohanó élet, a vízimalmok lapátkerekeit sem hajtja már a Duna vize, és Nepomuki Szent János alkotói naivitást tükröztető festett faszobra sem áll a régi helyén. A történeti hűséghez, az objektív szemlélethez azonban parányi késég sem férhet; a harminchat lapból álló város-, illetve falusorozat kompozícióinak hátterében gondosan megőrzött, több mint százéves fotók rejteznek. A fotográfiák hűvös-tárgyilagos láttatása helyett a rajz személyes jellege, a művészi komponálás kiemelései, alá- és fölérendelései, a fekete és a fehér villódzásai avatják életszerűvé az együttes lapjait.
Bartl József soroksári rajzsorozatában az emlékek szelíden eggyé olvadnak a szülőhely iránti szeretettel, a magától értetődő otthonosságérzetet átlengi a megilletődöttség. A történet, a kép így pontos, így hiteles.
Vissza