Bartha László

Előszó

Részlet a könyvből:
"Micsoda cirkusz! - morogja az ember, ha néhanap túlontúl hangos, túlságosan szélesen gesztikuláló társaság akad az útjába. Ne cirkuszolj! - kérlel az ige is, s aki kimondja, ugyancsak a túldimenzionált érzelemnyilvánítástól, a szituáció túljátszásától szeretné visszatartani társát.
Az igazi cirkusznak azonban semmi köze ehhez a szándékos félreértésre alapozott nyelvi dramatikához. Az igazi cirkusz valami egészen más, a játék és a komolyság sehol másutt föl nem lelhető keveréke. Szép és szabályos világ, amely - ritka tisztasággal és egyértelműséggel - szabadságát éppen ettől a szabályozottságtól kapja. Számai és előadásai között rendben élnek: a bohóctréfáknak éppen úgy megvan a maguk szigorú dramaturgiája, mint a légtornászok, a zsonglőrök, az akrobaták, az állatszelídítők, a bravúros lovasok mutatványainak. S aki beül az aréna padsoraiba, éppen úgy tudja ezeket a szabályokat, mint az, aki a porondra lép. Szabadságuk - mind a kettőjük szabadsága - pedig éppen abban áll, hogy a néző sejti, az előadás szereplője pedig tudja: minden új estén megváltozik valami a produkcióban - csiszolódnak, tisztulnak a régi mozdulatok, olykor egyenesen újrarendeződnek, más számmá alakulnak, ám a kontaktus szálai mindig ugyanugy s ugyanolyan erővel nyúlnak ki a manézsból, s szövődnek össze a mi figyelmünk csápjaival." Vissza