Ének-tanító vezérkönyv

Előszó

Ha valaki egy darab követ bizonyos kijelelt helyre akar vinni, s ereje kevesebb, vagy épen csak annyi, mennyi az illető anyag súlya, úgy minden erőlködése mellett sem fog helyéből megmozdulni. Kevéssel nagyobb erővel sem lehet ura a helyzetnek, s a kő vagy csak egy helyben mozog, vagy ha netalán odább döczög, az irányt nem a mozgató erő, hanem az anyag súlya határozza meg. S ha sokkal erősebb, mint a mennyit a műtét igényel, s minden erejét felhasználja : a túlságos erő túlságos mozgást eredményez; az eredményt vak esetre bizza, s nem valószínűtlen, hogy a kő dobatás közben sérülést szenved, vagy a kitűzött czélon túl dobatva, haszonvehetlenné válik.
Az építészet terén nincs eset arra, hogy a napszámos olyan követ akarjon rendeltetése helyére vinni, melynek súlya meghaladja erejét; melynél csak kevéssel erősebb; vagy a melyet túlságos erővel tova dobjon; de a tanítás köreiben általában, főkép a nép s leginkább a zene tanításban hasonló eljárásokra találunk.
Képtelenségnek látszik ugyan, hogy tanító s tanuló a képzettségnek ugyanazon fokán állhassanak, vagy jobban mondva, egyaránt járatlanok legyenek; de tekintsünk népiskoláinkra, s igen kevés kivétellel első pillantásra látni fogjuk a régi természetellenességet. - Hány olyan néptanítót fogunk találni, kiknek feladatok volna kótaéneklés tanítása, s a kótabetűkről csak annyi a fogalmok, mennyi az iskola küszöbén először belépett iskolás gyermeké! Vissza