Dante Könyvkiadó Emlékkönyve 1919-1935

Előszó

Részlet a könyvből:

Vasvári Pál ucca. Bőrkereskedések jobbra-balra. Bizalmatlanul keresem a házszámot s bizalmatlanságom növekedik, amikor egy apróbetűs felírásból megtudom, hogy a tett helyére egyenesen az uccáról kell belépnem.
A szűk előtéren - szobának nem nevezhetem - könyvespolcok közt kell átfurakodni. Aztán az iroda következik. A villany ég. Nem azért, mintha délután háromkor már sötét volna, hanem mert a helyiségnek egyáltalán nincs ablaka. Három íróasztal szorong benne. Hátul keskeny ajtó: ez a szűk és ugyancsak ablaktalan raktárba vezet. Dickens írt le ilyen borzalmas irodákat, ahol szegény hősei szép ifjúságukat töltik Scrooge úr mellett, aki nem engedi, hogy rárakjanak a tűzre.
No, egyszer idebolondíthatott B .. . Miklós barátom, aki csodákat beszél ezekről a fiatal, kezdő kiadókról - de nem hiszem, hogy másodszor is betenném ide a lábamat.
A három íróasztal zsúfolásig megtölti az irodát. Az első élő személy, „akit" észreveszek - s észre kell vennem, mert miatta nem tudok tovább menni - egy óriási farkaskutya. Pórázon. A póráz másik végén egy óriási katona; ha nem tévedek a rangjelzésében, ezredes lehet. Az egyik asztalhoz támaszkodva áll és kedélyes bécsi dialektusban cseveg a helyiség gazdáival. Harctéri parancsnokuk volt; ezt nemcsak szavaiból veszem ki, hanem abból is, ahogy az egyik fiatalember haptákban áll előtte. A másik, a háború jóvoltából, ülve marad - de a szeme meleg ragyogással néz az ezredesre.
Bemutatkozások. A haptákbanálló fiatalember kétségbeesett ekvilibrista mutatványokba lendül, hogy valamiképpen leültethessen, aztán megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy úgyis sokat ülök, jobb szeretek állni.
Az ezredes és kutyája tíz perc múlva távoznak. Hogy kiférnek az ajtón, azon nem csodálkozom. Csodálkozóképességem kimerült abban a kérdésben, hogy hogyan fértek be. Vissza