Hív a komáromi imanapi harangszó

Előszó

Úgy illik, hogy az ember amit tud, azt tovább adja. Ha nem így teszi, kötelességmulasztást követ el.
E gondolat ösztönzött arra, hogy a szinte kimeríthetetlen anyagismeretből megírjam a második kis könyvemet az IMANAPOK-ról, és szeretettel átnyújtsam a kedves olvasónak azzal a reménnyel, hogy még tágabb szívvel fogja fogadni, mint az elsőt.
Sajnos, az első kis könyvem kibocsájtása óta más tollából nem gazdagodott vallási irodalmunk az IMANAP kilenc éves történetéről szóló írásokkal. Törekvésem változatlan maradt - valamilyen olvasmányos formában összeállítani az IMANAP-ok történetét. Tehát az írásom nem tapogatás. Kisebbségi sorsunk súlyos problémáihoz nyúlok hozzá és tárom a nap világossága felé. Mi adott ehhez bátorságot? Az a tömérdek anyagismeret, ami az IMANAP-ok eseményeiről birtokomban van.
Könyvem anyagát nem az IMANAP-ok sorrendjében állítottam össze. Nem ragaszkodom az időrendhez és az események egymásutánjához. Inkább azt követem, ami a célnak jobban megfelel - erős megvilágításban tények köré csoportosítani a gondolatokat, hogy minden történelmi esemény a helyére kerüljön, mert csak így válhat egy könyv értékes forrásmunkává.
Nem az IMANAP-ok forgatókönyvét akartam megírni. Inkább arra törekedtem, hogy az olvasó hívők magukra ismerjenek problémájukban, gondjaikban, hogy mily borzalmas társadalmi és politikai viszonyok között élik meg napjaikat. Pontosabban, könyvem célja egyrészt, hogy képet nyújtson a szlovákiai magyar katolikusok magyar püspökért folyó küzdelméről, másrészt az unokáknak is hirdesse az IMANAP-ok emlékét, hogy az utókor számára is maradandó legyen. Vissza