Halál-szindróma (dedikált példány)

Fülszöveg

A történet egy ismert emberi problémát dolgoz fel: az ember él gyanútlanul, majdnem boldogan, amikor egyik napról a másikra az élet legszörnyűbb ítéletével áll szemben: egy ismeretlen, halálos kórt hordoz szervezete.
Tünete még úgyszólván nincs, de végső kimenetele már készülőben van. Ez történt Bandival, akinek mindezt 19 évesen kellett tudomásul vennie: Hodgkin-kórja van.
Bemutatja a történet, hogy miként veti latba a kórház orvosgárdája meglévő gyógyító eszközeit, gyógyszereit, és - paraméterekkel nem mérhető - emberi segítségnyújtását. Az orvosok közül magasan emelkedik ki dr. Papp "gyalogorvos", aki a beteg stabil kapaszkodója, gyógyító barátja, szinte apja lesz, s aki a megszállottak hitével bízik a fiú megmentésében. Szövetségese lesz a bizonytalan légkörű családi háttérből kiemelkedő törékeny anya, aki megpróbál az omladozó otthon felett biztos talajt építeni a halál jegyeseként vegetáló fia lábai alá.
S végül bemutatja a történet, hogyan próbálkozik a lelki mélységekbe zuhant fiú a felszínre kimászni, s ott megkapaszkodni a kinyújtott kezekben. Ebben az állapotában, mint a remény napsugara, ébred fel benne beteg- és sorstársa - Ildikó - iránt érzett nemes vonzalma. S mily gigászi erő kellett ahhoz, hogy a karjai közt elhunyt szerelmét túl tudja élni.
S míg szobatársai közül sokan némán és csodálkozó tekintettel lépik át a halál küszöbét, Bandi megható naivsággal kapaszkodik az ÉLET-be, amiből oly keveset élt még meg.
Végül, szinte csodálatos módon, az olyan kevesekhez hasonlóan, legyőzik a kórt, Bandi felépül, szinte újjászületik, s minden évet amit megér, külön ajándékként értékel az ÉLETtől. Vissza