Baromfikeltetés és nevelés

Előszó

A kis- vagy nagyüzemű kert gazdaságban a baromfit tartani vagy tenyészteni lehet. Aki csak tartja állatait, hogy húst, tojást kapjon, annak munkája legfeljebb szaporítás, de nem tenyésztés. Kisállattenyésztő az, aki nevel, nemesít, tenyészkiválasztást végez és főcélja a tenyészállatok nevelése, melynek során saját magának, de másoknak is szándékozik tenyészteni.
Érdemes-e kertben-udvaron kisállattal bajlódni? Nemcsak érdemes, hanem hasznos, sőt szükséges is! 15-20 drb tyúkkal, szaktudás elsajátításával kis udvaron vagy kertben háztartásunk hulladékaival, kerti termények maradványaival, kevés szemes eleségből tojással és hússal láthatjuk el konyhánkat.
Legutóbb már zsírellátás szempontjából is nélkülözhetetlen a baromfi: gondoljunk csak vissza az 1948. őszi idényre, amikor a városi háztartások nagy része kacsa, liba és tyúkzsírral főzött.
Érthető, hogy a baromfikeltetés, nevelés és hizlalás ma már országos fontosságú és keretei épúgy túlhaladják a háztartás kisüzemét, mint a gyümölcstermelés, vagy öntözéses gazdálkodás, melyek a szövetkezeti nagyüzemek kereteiben érvényesülnek a maguk teljességében.
A baromfitenyésztés keretei is a szövetkezeti tenyésztés és értékesítés felé irányulnak. Amit a kistenyésztő a saját háztartásának szükségletén felül termel, azt a szövetkezetnél értékesítheti legmegfelelőbben. A kistenyésztőnek így kettős munkája és célja van: megtermelni a húst, tojást, zsírt a háztartása részére és tenyészállatok nevelésével, keltetőtojások beadásával, feles termékének értékesítésével a szövetkezetet erősítem. Vissza