Barokk táncok

Előszó

Hát ismét nekirugaszkodunk... Ezúttal egy olyan korszakot veszünk célba, amely talán az olvasók - főként a muzsikus olvasók - szélesebb körében kelthet érdeklődést, mivel az ő szakmájukban a barokk tánczenével való találkozás (konkrét és stilizált formában egyaránt) elkerülhetetlen. A táncosokról ez nem mondható el, azonban ezen a téren is oly sok hiányos, vagy téves információ kering, hogy a hiszékeny tanuló, vagy csupán érdeklődő bizony csak a fejét kapkodja. A könyv írásakor fokozottan merült fel az a probléma, amely már az előző kötetnél is jelentkezett, ha nem is ilyen erőteljesen: a „Miből mennyit?" kérdése. A források bősége csábító. Az ember ilyenkor mindent le szeretne írni, át szeretne adni, amit csak erről a tárgyról tudni lehet. Ez azonban lehetetlen. Megkíséreltem mindenből annyit „tálalni", - egy kollégám szavával élve: „megmutatni a konyhaszekrényt", - amennyi e témával való első találkozáskor befogadható. Röviden írtam mindazokról a dolgokról, amelyeket a barokk tánckultúra területén való alapvető tájékozódáshoz elengedhetetlennek tartottam. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál majd kifogásolnivalókat. Egyesek számára még így is „túl tömény" lesz, mások szívesebben vennék, ha kicsit mélyebben szántanék.
Mindezt azonban korántsem érzem bajnak, sőt! Éppen ez a jó! Hiszen ez a könyv, az első kötethez hasonlóan „első fecske", amely ha nyarat nem is biztos, hogy csinál, de legalább kicsit megpiszkálja a tájékozatlanság sötét felhőit. Aztán majd jönnek más könyvek, akiknek írói többet mondanak. Bárha elárasztanák az olvasókat ilyenekkel! Addig is remélem, hogy az érdeklődők és a szakemberek egyaránt találnak hasznos információkat, ha máshol nem, a Bibliográfiában. Közhely ugyan, de mégis szükségesnek tartom az Olvasó figyelmét felhívni arra, amit amúgy is tud: csupán könyvből nem lehet megtanulni táncolni, mint ahogy zenélni sem. Ilyesfajta könyv csak a technikai alapelemek egy részét tartalmazhatja, egyebet nemigen.
Tehát ha valaki valóban el akar mélyedni e témában, ahhoz sok egyéb is szükséges, olyan dolgok, amik nem leírhatók. Szerencsére azonban ma már nem kell olyan messzire szaladni, mint pár évvel ezelőtt, ha az ember erről a korról alapos információkra vágyik. És végül engedjenek meg egy személyes gondolatot. Számomra a reneszánsz és a barokk kor művészete a szüntelen felfedezés, rádöbbenés, újabb és újabb értékekre, összefüggésekre, kérdésekre és válaszokra való rátalálás kimeríthetetlen kincsesbányája. Ennek egyik - az összes többi felé nyitott - tárnája a tánckultúra világa. Kívánom, hogy Önök is ugyanilyen örömmel, kíváncsisággal és kedvvel bolyongjanak benne - ha olykor-olykor kaptatókon is - és a felfedezett kincsekben ugyanolyan örömüket leljék, mint én. Aztán... Talán alkalomadtán már lesz kivel csereberélni, megvitatni, összevetni.... Vajha ez minél előbb bekövetkezhetne! Vissza