Előszó
ELŐSZÓ.
Herkules testi ereje, Demosthenes ékesszólása, Nagy Sándor höslelküsége, Brutus honszerelme, Oroszlánszívű Richárd bátorsága, Hollós Mátyás igazságszeretete, II. Rákóczi Ferencz...
Tovább
Előszó
ELŐSZÓ.
Herkules testi ereje, Demosthenes ékesszólása, Nagy Sándor höslelküsége, Brutus honszerelme, Oroszlánszívű Richárd bátorsága, Hollós Mátyás igazságszeretete, II. Rákóczi Ferencz önzetlensége, a folt és félelem nélküli lovagiasság tökéletes példányképe: ez Wesselényi. Wesselényi csodás életét és csodás élete áldásos hatását az ébredező magyar nemzetre megírni és méltatni oly feladat, mely, jól tudom, messze meghaladja gyönge erőimet. De vigasztal az a tudat, hogy a mit megtagadott tőlem tehetség dolgában a Gondviselés, azt pótolni fogja, legalább némileg, müvemben az a tüz, az a lelkesedés, mondhatnám rajongó szeretet, melylyel Wesselényi nagy alakját kora gyermekségemtől kezdve, tehát négy évtizednél régibb idő óta, kísértem és kísérem.
Hiszen az én bölcsöm is ott ringott a Szamos partján fekvő Zsibőban és az ártatlan gyermekévek játékai, valamint a rózsás ifjúkor ábrándjai engem is Zsibóhoz, a Wesselényiek ez ősi fészkéhez fűznek. Es bár négy évtizede, hogy elkerültem e helyről, szent emlékeit most is kegyelettel őrzöm szivemben. Becsülettel végeztem tanulmányaimat, odaadással teljesítem közel negyed század óta védői hivatásomat, igazán boldog családnak vagyok feje és alapítója: de nem volna életem boldogsága teljes, ha azt a szent fogadalmat, mit 33 évvel ezelőtt, mint a zilahi főiskola, most Wesselényi-kollégium egyik szerény diákja tettem, deresedő fővel be nem váltanám, Wesselényi életét és működését meg nem írnám, s ezzel hálámat a nagy férfiú és tartozásomat nemzetem s különösen annak reménysége, büszkesége, vagyis ifjúsága iránt le nem rónnám.
De mielőtt igénytelen müvemet nagy útjára bocsátanám, még forró köszönetet kell mondanom mindama társadalmi és
Vissza