A' régi hires ménesek egyike' megszünésének okairól

Előszó

A legnagyobb dolgokról valamint a legkisebbekről örökké igen különbözik az ítéletek. Kevés tárgy van olly kis értékű, hogy az emberek annak megrostálásával magokat ne fárasszák. Kiki azt önnön tiszta vagy homályos szemeivel látja 's igen sokan az elő - vagy bal-ítéletek' kölönböző színű üvegein által nézik. Bár mi csekély légyen is magában egynehány ló eladása, még is a folyó 1828-dik esztendő' Octobere 1-ső napján történt, kótyavetyélése ménesemnek nem kevés beszédre ' s nagyon sok különböző ítéletekre adott alkalmatosságot. Sokan csodálkoztak ezen cselekedetemen, - mások módiból való anglomaniának 's némellyek hazafiságtalanságnak lenni ítélték, - vagy mint ló-tenyésztőt hibáztattak, jó-tanácsoltak. Ha mind ezek azon részvételből szármoztak volna, mellyel a "Közönség egy régóta elhíresedett ménes iránt viseltetik, örvendeném: mivel a 'ló-tenyésztéshez való buzgóságnak jele lenne. De ez nagyon keveseknél volt, úgy gondolom az eset. Mivel, ha ezen régi híres ménesnek vélt elenyészését közönségesen fájlalták, annak legtermészetesebb következtetése a' lett volna, hogy nagyon sokan igyekezzenek azon drága jó fajokból magoknak valamit szerezni, - 's még is a 'két Magyar Hazából alig találkozott négy vagy öt, a' ki elhatározott vevő szándékkal jött volna hozzám.
Már most részemről is légyen szabad ezennel vélekedésemet kifejtenem. Nem a 'gazdagságbeli rossz calculus', vagy a' lótenyésztésre nézve tett hibák' vádja alól akarom magamat kimenteni; mert erszényem's istálóm fogják ezentúl legjobban megmutatni, hogy mint gazda vagy lótenyésztő hibáztam-é vagy nem, - hanem azon hibás balvélekedés megczáfolását érzem kötelességemnek: hogy ménesem ezen eladása bennem hazafiatlanság, vagy a 'lótenyésztés' ügyére nézve káros lett volna. Mellyért
Először: a 'Lótenyésztésről közönségesen véve fogom vallomásomat megtenni.
Másodszor: Hazánkra alkalmaztatom állításaimat - Megvizsgálván előbb közönségesen világszerte a' lovaknak különböző Nemzeteknél lévő különböző fajjait 's tulajdonoságait; - utóbb pedig röviden kísérvén Nemzetünknél eredetétől fogva ezen időkig a 'lovak' történetét, tekintetet fogok mostani állapotjára vetni. Ebből nyomozom ki, hogy hazafiasság' tárgya lehet-é a' régi mellett való megmaradás' szándéka - és hogy Újjítás helyes-é?
Harmadszor: azt vizsgálom-meg miért nincs' nálunk mostan a' lótartásból haszon, - megtekintvén azon nagy változást, melly a 'lovak körül való ízlésben egy darab idő olta világszerte történt. Továbbá ezen változásnak okait, czélarányosságát, s azt fogom fontolóra venni, hogy tartóssághához mennyire lehessen bízni. Ezek tekintetéből.
Negyedszer: arról akarok szóllani, hogy nálunk a' lótenyésztés' javtására mit lehet 's kell tenni.
Végtére a' tisztelt Közönségt ménesemnek mostani 's elarányozott jövendőbeli állapotjáról kívánom tudósítani.
Sibón, Novemberben 1928. Vissza