Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete

Előszó

Részlet a könyvből:

"Nagy könyvtárszobába vezettek. A falakat mennyezetig érő könyvespolcok takarták, zsúfolva könyvekkel. Vénhedt foliánsok bőrkötésén századok kopott aranyának rozsdája vöröslött. Az egyik sarokban titokzatos szobor állott, életnagyságú márvány torzó, letakart női fej. Az örök ismeretlen képmása. Évszázadok óta nézi a világot márvány fátyla mögül. Vagyont ígértek már érte, de gazdája a nehéz esztendők gondjában sem tudott megválni tőle.
A szoba közepén széles nyugvóágyon pihent báró Nopcsa Ferenc. Súlyos betegség gáncsolta ágyba. Lassan lábadozott. Csupasz mellén, sovány arcán és fekvéstől kúszált, őszülő üstökén vidám tavaszi napfény hancúrozott. Jókedvű mosolygással nyujtotta a kezét." Vissza

Fülszöveg

A legérdekesebb, legkülönösebb magyar életpályával ismertet meg bennünket ez a minden ízében izgalmas könyv. Báró Nopcsa Ferenc nemcsak a magyar ősélettan egyik legkiemelkedőbb, európai jelentőségű alakja volt, hanem tudományos tevékenysége mellett élete csupa kalandban, csupa viszontagságban telt el. Romantikus, szertelen lélek volt, aki soha nyugalmat nem ismert, aki kereste a veszélyes helyzeteket, szokatlan kalandokat. Ősélettani kutatásaival csaknem egyenrangú az a felfedező útja, amelyet az akkor úgyszólván még teljesen ismeretlen Albánia területén végzett s az albán népre vonatkozó megállapításai ma is még teljes érvényűek. Sem fáradtságot, sem félelmet nem ismert, hogy bebolyongja Albánia embernemjárta hegységeit, hogy az itteni törzsek bizalmába férkőzzék, résztvegyen apróbb, nagyobb harcaikban. Itt folytatott bolyongásait közben meg-megszakította, hogy Európa tudományos gócpontjait keresse fel s itt előadásokat tartson az ősélettan jelentős kérdéseiről. A háború új fordulat felé vitte életpályáját: egyszerű pásztornak öltözve a román-magyar határon végzett életveszélyes és fontos megfigyeléseket: háború alatti kalandjai magukbavéve is felérnek bármilyen érdekfeszítő regénnyel. Ezt a különös életet rejtélyes halál zárta le: bécsi lakásában találtak rá holtan - a magyar tudomány nagynevű képviselője öngyilkos lett. Tasnádi Kubacska András bizalmas munkatársa volt a nagy tudósnak, könyvét részben napló-jegyzetek, részben Nopcsa Ferenc személyes közlései alapján írta meg, elevenen, lenyűgöző őszinteséggel s olyan könyvnek adott életet, amely a magyar olvasók legszélesebb rétegeit egyformán érdekelni fogja.
Vissza