A rajongók

Előszó

Részlet a műből:
"A rendkívüli szellemi erő, mely Kemény Zsigmond írói egyéniségét áthatotta, egyrészt a magyar politikai élet átalakulásában, másrészt a magyar regény világirodalmi színvonalában jelentkezett. A fejlődés történetét két részre osztja a szabadságharc.
Kemény Zsigmond báró 1814. június 12-én Alvincen született. Atyja Kemény Sámuel báró, anyja Csóka Rozália volt. Alvinci emlékként őrizte az író a sötét várrom képét, melyhez Martinuszi vére tapadt, hogy egykor a gyermekkori benyomás szolgáltasson a költői képzeletnek értékes anyagot. Nevelését a nagyenyedi ref. kollégiumnak köszönte. Tanárai közül szász Károlyt választotta eszményképül, a feddhatetlen jellemet, a kiváló tudóst s a nagyhatású politikai szónokot. A barátság, mellyel nagy tanára tüntette ki, készítette elő az írói pályára. 1837 tavaszán esküdt fel a marosvásárhelyi kir. tábla irnokai közé. sokat tanult s egy év mulva jelentkezett az ügyvédi vizsgára. A kir. tábla azonban ragaszkodott a kétévi joggyakorlathoz, ezért Kemény kilépett a kir. tábla kötelékéből s bosszújában összes jogi jegyzeteit a Marosba dobta. 1839 februárjától 1840. év őszéig Bécsben az egyetmen orvostudományi előadásokat, anatómiát, orvosi vegytant és élettant hallgatott. Mindezeknek regényeiben vette hasznát, mikor költői alakjainak anatómiaia és élettani viszonyait is kiemelte.
1841-ben Kolozsvárra költözött s az 1842. évi kolozsvári országgyűléssel kapcsolatban főkép az 1842. és 1843. években nagyarányú politikai írói tevékenységet fejtett ki. Ekkor került szorosabb érintkezésbe Kolozsvár irodalmi és társadalmi életével. Különösen gyöngéd szálak fűzték gróf Wass Györgyné Gyulai Franciska grófnő otthonához. Lelkét teljesen meghódította a fiatal Wass Ottilia grófnő, ki rajongással vette körül a költőt. Gróf Wass Györgyné azonban, bár Keményt szívesen látta szalonjában, vejéül nem óhajtotta s mindent elkövetett leányának kiábrándítására. Keményt mélyen lesújtotta 1844-ben a csalódás, úgyhogy epelúzba esett. Ettől fogva gyakran időzött Wesselényi Miklós bárónál Zsibán, majd magyarkapudi otthonában. 1847. március 9-e körül érkezett Pestre, hogy mint hírlapíró és regényíró lépjen föl. 1847 szeptemberében pihenőül Velencébe utazott. A szabadságharc izgalmati Pesten, Debrecenben és Aradon élte át. Debrecenben mint Kővár vidék képviselője vett részt az országgyűlésen. A nemzeti összeomlás után barátjával, Kovács Lajossal együtt Szatmár megyébe bujdosott, hogy elkerülje a győztes hatalom bosszúját." Vissza