A zöld vadász

Előszó

A Jeges-tenger hullámai között vagyunk; egy roppant cethal emeli fel a hátát a hullámokból, mint valami sziget, lassan vitetve és inkább úszva jön közelebb és közelebb, útját két vízsugár árulja el, hol fellövelve, hol szétporlódva mint a gőz.
- A bálna, a bálna! - hangzik a hajón s a vadászat szenvedélye mindenkit életre ébreszt; egyszerre néhány sajkát eresztenek le a hajó hidjáról s a merész bálnahalászok megkezdik a különös vadászatot. Hosszú kötéllel ellátott szigonyok repülnek az állat hátába, míg ez a fájdalom első kínjában a habokba süllyed el és sietve igyekszik menekülni a veszély elől, maga után rántva a lenge sajkákat, melyekhez a szigonyok zsinegei hozzá vannak kötve.
Hasztalan! Az óriási állat a halált viszi magával s valahányszor felemelkedik a hullámok felületére és a farkával maga körül csapkod, a merész üldözők mindannyiszor oldalába fúrják veszélyes tőreiket. - Menete mind lassúbb és lassúbb, csapásai mind kevesebb hullámot vernek fel, míg egyszerre csak élet nélkül veti fel a roppant állatot a tenger jeges árja.
Mint az a cethal, úgy vergődött Magyarország a halál ellen, vész és vihar közepette; a veszély ott ült minden hegyen és ormon... Nagy volt ez az idő, de nem fényében, hanem fájdalmában, nem diadalaiban, mint egykor Mátyás vagy Lajos alatt, hanem veszteségeiben és a rohamában ama baljóslat felé, melyet csak Isten volt képes elhárítani - ha kedve így akarja. Vissza