Báró Balassa Bálint és gróf Zrinyi Miklós

Előszó

BALASSA BÁLINT.
(1551-1594.)
Balassa Bálint, az első nagy magyar lyricus, jellemében és pályájában csodálatosan merész és megdöbbentően furcsa ellentéteket egyesít. Sőt az egész ember csupa ellentét. Apolló szolgálatára születik, hogy a saját századnak, a XVI. századnak nyelvén szóljunk, Venusnak él és Mars szolgálatában hal el. Katona a javából, dalnok Isten kegyelméből, egyetlen a maga idejében, páratlan hat embernyomig, a XVIII. század végéig; végbeli vitéz és bujdosó lovag, erős hazafi és kóbor kalandor, a ki hazájáért rajong, mégis hazáján kívül vonul meg; de legyen bárhol, örökös nővadász és nőáldozat, csél-csap szeretkező és állhatatos szerető, legtöbbször a szerelemnek hódol és a szerelemben bukik el; léha házasságtörő és a maga házassága töri meg; büszke várúr és könnyelmű bohémé, kötekedő társ és víg czimbora, a ki bajra mindig kész, de a kocczintásra még készebb; a hol van, a merre jár, egyszer öröm, dal, virág fakad útjában, másszor vád, panasz, siralom kiséri nyomán; mert a jobbágyok réme, polgárok félelme, hatalmas urak ijedelme, örökös birtok foglaló és birtok vesztegető; egyszer nagy bú és szemérem gyötri, másszor dacztól és erőszaktól liheg; üldözi mindenki és kitér előle. mindenki, még a király is; zokogó édes gyöngédség és féktelen ziháló szenvedély váltakozik szívében a szerint, a mint anyai öröklése, vagy a Balassék vére lobog fel benne, egészen a szertelenségig, mint nagybátyjában, százada szörnyében. Vissza