Barna Miklós

Előszó

Barna Miklós pályájának, művészetének a bemutatása aligha szokványos feladat. Más utat járt be, mint kortársai, és azoktól a művészektől is különbözött, akik hozzá hasonló kényszerű emigrációban töltötték a két világháború közötti éveket. Nem hite, meggyőződése volt más, hanem személyes magatartása és alkotó módszere volt eltérő, sőt, elkülönülő.
1900-ban született Budapesten, és itt is halt meg kilencvenhárom éves korában. Közéleti posztja, szerepe sem itthon, sem külföldön sem volt, egyetlen művészeti kitüntetést, díjat nem kapott. Talán sértődött sem volt. De körülbástyázta önmagát magánnyal, és szinte dühödt következetességgel alkotta sorozatait, nagyméretű szénrajzokat a munkásmozgalom történetéről. Tömörségük jelszószerű, nincs bennük elbeszélő vagy leíró jelleg, még emblematikus elem is alig fordul elő. Hatalmas, egynemű fekete felületekről emelkednek ki a finoman, alig észrevehetően tagolt fehér alakok, vagy - ritkán - fehér alapból az érzékenyen mozgatott fekete sziluettek. A míves gondosság, a puritánság, a formálás következetessége akár egyfajta ikonszemléletet is sejtetni enged. Úgy látszik, két évtizedes oroszországi tartózkodásából ez a tapasztalat ülepedett le benne a legmélyebben, ez kísérte végig magányos pályáján. A méteres nagyságú, plakát-tömörségű szénrajzok inkább fekete-fehér festmények. Jellemzőjük egy sajátos szűkszavúság, olyan tartalmi és festői szelekció, melynek stiláris öntörvényűsége semmilyen, időben párhuzamos törekvéshez, izmushoz nem kapcsolható. A lapok rendkívül expresszívek, de nem expresszionisták, nincs bennük érzelmi-formai túlzás. A szimbólumok is mellőzhetők voltak, hiszen maguk a sorozatok váltak szimbólumokká. Kevés a konkrét portré - Marx, Engels, Ady - és ezek sem heroizáltak. Viszont egyik-másik alak éppen csak jelzett arca, mozdulata kiváló portretírozó készségről tanúskodik, s a megismert végső fogalmazás sok-sok előkészítő tanulmányt, megfigyelést sejtet. Vissza