Barlangkutatás 1938/1.

Előszó

Részlet az 1. füzetből:

A piltdowni koponyaleletről.
A mult év (1913) elején az a hír járta be európaszerte a lapokat s keltett mindenfelé érdeklődést, hogy Dél-Angliában egy őskori, a pleisztocén elejéről, vagy talán a pliocén végéről származó emberi koponya töredékeit találták. Az őskori csontokat felfedezőik, Dawson és Woodward, a londoni Földtani Társulat mult decemberi ülésén mutatták be s a hozzászólók valamennyien elösmerték a lelet nagy fontosságát. Többek között A. Keith tanár, az ismert jeles anthropologus oda nyilatkozott, hogy a piltdowni koponyatöredék mindenek szerint nemcsak Angliának, hanem az egész világnak legfontosabb praehistoriai lelete, mert a legősibb határozottan emberi koponya, régibb a híres heidelbergi állkapocsnál is.
1913 márciusában megjelent a lelet részletes ismertetése is Ch. Dawson és A. Smith Woodward tollából. A szerzők szívesek voltak dolgozatukat nekem is megküldeni, amiért e helyen is köszönetemet fejezem ki nekik. E számos rajzzal érzékített leírás felhasználásával s még inkább a hozzácsatolt ábrák alapján óhajtom a következőkben a leletet ismertetni, hozzáfűzve néhány megjegyzést.
A koponyát Anglia dél-nyugati részében, Sussex grófságban, Piltdown helység közelében találták. A kis Sussex Ouse folyó kanyarog e helyen, dél felé, Newhaven felé véve az útját, ahol - 22 kilométerre a lelet helyétől - a tengerbe ömlik. E Sussex Ouse valaha sokkal hatalmasabb folyó lehetett; a szinvonala a mostaninál jóval magasabban állott s e mellett épen a szóban forgó tájon egy nagy kiterjedésű, tószerü medencét alkotott, állandóan, vagy talán csak az áradásai alkalmával. Az egykori medence vagy árterület helye arról ösmerhető fel, hogy egész kiterjedésében hol elszórva, hol meg összefüggő rétegben egy sötétbarna, vastartalmú kavicsfajta található, mely különböző vastagságban fedi a kemény, sárga homokkőből (Hastings Beds) álló alapot, s melyet a felszín felé csak vékony alluviális réteg borít. Vissza